/* Tegnapi Zokni - koszorús házi költőnk verse*/
Posztoló az Indapassba'
Minden napon billentyűt
Ragadj, hozzál hangulatba
Írjál jót, vagy szarjál sünt!
Mutass fotót, csajost, Yodást
Mielőtt még kiráznám
Tőlem lehet rút, vagy csodás
Mindegyiket sunáznám
Első pinát mond, aki hős
Saját blogom tolom be
Megáll előttem, 'ki erős
Nefürgyéle, szójjábe
Isten, soká tartsd meg Indát
Remélem, hogy nőből van
Dugnám, mint a lopott bringát
Homárral a szájában
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
A Kékszalag Európa egyik legrangosabb vitorlás versenye, mellesleg a legrégibb is. 1934 óta kerülik a tavat a vállalkozó szellemű mannschaftok. De szép is ez a szó. :/ A minap egy nagyon régi rekord dőlt meg, ha ugyan lehet ebben a sportágban ilyet felállítani, mert ugyebár nem igazán a hajó és nem igazán a legénység felel a jó időeredményért, hanem az időjárás.
A ma is üzemben lévő, sőt, az idei Kékszalagon is induló pompás Nemere II 1955-ben állított fel egy, ma már sokak által vitatott rekordot. A hajó állítólag 10 óra 40 perc alatt kerülte meg a Balatont a következő, körülbelül 145 km-es utat bejárva: indulás Balatonfüredről, elhaladás Kenese, Siófok, Tihany, Keszthely pontokon keresztül vissza ismét Tihanyon át és cél újból Balatonfüreden. Azért írtam, hogy állítólag, mert a korabeli sajtóból nem derül ki egyértelműen az időeredmény, sőt, 11:21, 11:30-as időkről is írtak, és van egy számított idő is egy befutó időpontjához köthetően, ez pedig még rosszabb, 12:20. A legénység eddig nyilván bölcsen hallgatott a valóságról és valószínűleg ezt teszik ma is mindazok, akik a teljes igazság birtokában vannak.
A józan észnek is felfoghatatlan, hogy időközben elmúlt az űrrepülőgépek korszaka is, de a Nemere II 57 éves rekordját 2012-ig senki nem tudta megdönteni. És ez, valljuk be, elég frusztráló volt a XXI. század mindenféle technikájára, technológiájára és nem utolsó sorban a csapatok felkészültségére nézve is. GPS, radarok, döbbenetes teljesítményű vitorlák, szinte zéró ellenállású és leheletvékony hajótestek, sorolhatnám még, ha kicsit is jobban értenék hozzá...
Egészen az idei versenyig kellett várni arra, hogy a Fifty-Fifty, egy magyar építésű kétárbócos katamarán 10 óra 34 perc alatt (hitelesíthetően) átadja a Nemere II vélt vagy valós rekordját a múltnak. Említsük meg gyorsan a kapitány (kormányos?) nevét is. Józsa Márton volt, aki dicsőséges múlttá tette legendás versenytársa idejét, és ezzel elkerülte a vitorlás társadalom azt a kínos procedúrát, hogy mondjuk Örökös Rekorderré avanzsáltassák a Nemere II teljesítményét és innentől kezdve új rekordokat írhassanak, legyen az bármilyen csapnivaló is az első pár évben. Hát nem lett az, sőt.
A vitorlás társadalom végre feloldódhat a frusztrációból. A boldogság persze nem felhőtlen, mert most aztán tényleg hitelesen fel van adva a lecke a következő pár évre, időt javítandó.
Kéne ezzel a vitorlás dologgal kicsit többet foglalkozni. Na, majd ha unatkozó milliárdos leszek. :)
Azt, hogy mennyire kicsik, és persze nagyok is vagyunk, egyszerűen zseniálisan mutatja be ez a prezentáció. Kár, hogy nem Preziben csinálták.
Egészen jól látszik, hogy nem körülöttünk kering a világegyetem. :) Klikk ide: http://scaleofuniverse.com/
(Alul húzgáljátok a csúszkát balra-jobbra!)
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Na, ez filozofikusan hangzik. Nem egyszerű az ember dolga, ha erről magyarázni kell, főleg sörözés közben nem. Az alábbi forgatókönyv azonban működött.
Jó kiindulási alap, ha elkezdi az ember a természetes számokat soroltatni 1-től (vagy ha úgy tetszik, 0-tól) unásig, és közli, hogy ez aztán elmehet a végtelenségig, de NEMADDIGA! Mert ezt megszámolhatóan végtelennek mondjuk, meg az összes ilyen típusú mennyiséget, ami ezzel egyértelműen összefüggésbe hozható. És hozza az ember a példának okáért mindjárt azt, hogy ugyanannyi páros szám van, mint páratlan, borzolja a kedélyeket azzal, hogy ugyanannyi páros van, mint hattal osztható, sőt, ugyanannyi az egész számok számossága, mint a százzal oszthatóké, stb. Egészen vicces szemöldököket lehet már ilyenkor látni. A frappáns bizonyítás után meg még inkább.
A probléma iránti fogékonyság néha generálja a "Hö! Akkó nem megszámolható végtelen is van?" kérdést, de ha nem, hát elő kell vele jönni, és mindjárt példálózni is illik a valós számokkal, megmagyarázva, hogy mik a valós számok. (Nem matekosok kedvéért: valós számok pl. a nem egész számok, meg a Pi, meg a gyökkettő, stb.) Itt már azért elfogy az éppen aktuális sör, és további színezést ígérve egy körre még tuttira be lehet nevezni. A hallgatóság hite ott fogy el először, amikor közöljük, hogy 0 és 1 között márpedig több szám van, mint az összes egész számok, pozitívak és negatívak, a nullát akár hozzávéve, akár nem, ő itt éppen nem oszt, nem szoroz. Egyébként szoroz, ha már a szójátékoknál tartunk, de az osztás... Hát azzal van egy kis anomália. :)
Mi jöhet még? A continuum probléma említése kötelező (létezik-e számosság a megszámlálható és a megszámlálhatatlan végtelen közt), és itt az algebrai vonalat célszerű is befejezni, mert a sok sör ellenére is száraz kezd lenni a téma. Jöhetnek a grafikus érdekességek.
A végtelen egyik érdekes megjelenése, ha mondjuk az egyharmadot (0,333333...) vagy a gyökkettőt (1.414213...) próbáljuk megmagyarázni, utalva erősen arra, hogy míg a világ, és két sör, addig se tudnánk leírni az ilyen számok számjegyeit, annyian vannak. De ha megmutatjuk, hogy pl. a gyökkettő, gyökhárom, stb. hosszúságokat igenis meg lehet szerkeszteni, az már elismerést vált ki, még ha a "Na, erre nem gondoltam volna" típusú homlokraütések sora bontakozik ki ahelyett, hogy "Jau van ecsém, a következő körre vendégem vagy". :( Az ábrán az aranymetszés nevezetes arányszámának megszerkesztése mellett épp ilyen kis okosságokat mutatnak meg. (A Wikipédiából nyúltam.) Az aranymetszésre most inkább nem térnék ki, pedig ugye már a régi görögök is...
Még cifrább, de ezt már tényleg nem szokják elhinni, ha mutatunk egy olyan vonalat, ami ugyan elfér a papíron, a hossza azonban semmilyen határok közé nem szorítható, konkrétan végtelen. Több ilyen vonal is van, igen, konkrétan végtelen számúan vannak - házi feladat: milyen végtelen? :) - de az egyik leglátványosabb közülük az úgynevezett Koch görbe. Egy vonalból indul ki, amit megharmadolunk, a második harmadot kitöröljük és helyébe a kitörölt szakaszból (pontosabban kettőből) kis házikót teszünk, majd ezt folytatjuk a végtelenségig a keletkezett szakaszok mindegyikén. Lásd az animációt.
Ha ezt a rajzolást háromszögből indítjuk annak mindegyik oldalára, a Koch-hópehely alakzathoz jutunk el. Azt a képet nem teszem be ide, nézzétek meg a fenti linken.
És most jöhet a kegyelemdöfés, bedobhatjuk a fraktál című varázsszót. Mert ez a vonal ugye már az, per definíció. Kicsit pongyola lesz a megfogalmazás, de mindenki megérti, ha úgy tálaljuk, hogy fraktál az, amit valamilyen szabály vagy szabályok sorozatos végrehajtása után kapunk, és az ábra lépésről lépésre lesz egyre bonyolultabb, részletgazdagabb. A szabályosság leginkább a Koch görbénél látszik, a részletgazdagságra azonban az úgynevezett Mandelbrot halmazokról készült képeket javaslom. Az elméletről a Wikipédia tudományos igényű leírásánál sokkal pontosabbat kár idézni.
Azt modja minderre az egyik tag: öregem, én ettől egyszerűbben elmagyarázom a végtelenek közti különbséget. Idézem.
Az alkesz találkozik a jó tündérrel. Vagy aranyhallal, mindegy, csak legyen neki három kívánságos opciója. Azt mondja:
- Hát te igen szerencsés ember lettél volna józanul, de a kollektív szerződés értelmében a te kívánságodat is teljesítenem kell. Én azonban sztrájkolok, és csak két kívánságra mérsékelem az elégséges szolgáltatást, szóval mondjad.
- Hááát... Kellene egy üveg, de olyan, amiből sose fogy ki a sör.
Csiribí, csiribá... És ott a sör. Örülnek mindketten, az alkesz is, de rendesen. Kérdi a tünci, hogy mi legyen a második, és egyben utolsó kívánság. A szerencsés belekortyol az üvegbe, látja, hogy tényleg működik, nem fogy ki, majd így szól.
- Akkó... Ebből kellene még egy üveg.
Na öcsém, mondja a tagunk, az üvegek a megszámlálható számosság, a sör meg a nem megszámolható. Vágod? Itt nincs jó válasz. :)
És hogy miért mondtam mindezt el? Mert találtam egy nagyszerű Mandelbrot halmaz generáló programot, és annak kapcsán eszembe jutott, hogy a kocsmában nem volt nálam egy darab laptop se (még szép), amivel az ebből kifolyó képeket megmutathattam volna. Itt van: http://sourceforge.net/projects/quickman
Két képet azért mutatok a végére, klikkre megnagyobbodnak.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Egy számítógép-programozó tíz év után megunja a mókuskereket, és elköltözik Tasmániába az isten háta mögé. Teljesen egyedül él, kéthetente egyszer jön posta, ételért is csak hetente egyszer jár be a távoli városba. Három hónap után egyik este kopognak, belép egy nagydarab, szakállas ember és azt mondja:
- Helló, Joe vagyok, a szomszéd, itt lakom 10 km-re a hegy másik oldalán. Szombaton bulit rendezek, gyere el.
- Rendben, köszönöm - feleli a programozó - úgyis ideje megismerkednem a helyiekkel.
- Akkor viszlát szombat este - mondja Joe. - De azt még el kell mondanom, hogy ezeken a bulikon elég nagy ivászat szokott lenni.
- Ó, az nem baj, bírom én a piát.
- Szinte biztos, hogy verekedés is lesz ám.
- Ööö, én általában elég jól kijövök mindenkivel.
- És még valami - mondja Joe. - Kemény szex is szokott lenni.
- Azt nem bánom - válaszol a programozó. - Már három hónapja élek itt egyedül. Jut eszembe, hogyan öltözzek?
- Az mindegy, csak mi ketten leszünk.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Úgy éljek, igaz történetet mondok el, csak a szereplők nevét és lényegtelen körülményeket változtattam meg, ami egy szikrányit sem ront a történet hitelességén.
Van egy régi barátnőm. A vidéket járva dolgozik, kisebb szakboltokat lát el mindenféle cuccokkal, amihez magas szakmai IQ (is) kell, a részletek nem lényegesek. Jól képzett, dörzsölt, mint minden szélszes, aki már évek óta nyomja a piacot, eredményes, kurva jól vezet, hamar megtanulja az újdonságokat, aztán el is adja őket, meg minden. Szóval jól van összerakva. Emellett hobby madarász/bogarász, antikvárium-hívő, ismeri Jacques Cousteau nevét, és tisztában van azzal, hogy nem hülye, aki azt állítja, hogy a párhuzamosok nem feltétlenül csak a végtelenben találkozhatnak. Szóval az általános műveltsége is rendben van, sőt. Használja a mobiltelefont, nem gond egy DVD lejátszása sem, és azt is tudja, hogy a filmek másolhatók, depláne gyűjti a hordozható mp3 lejátszójára a kedvenc cuccait, és azt is tudja, hogy ezek forrása az INTERNET, vagy mi. Mutattam neki a gépen, hogy email, meg Google Maps, stb. Tetszett neki, de a) nem használja, b) nincs is gépe.
A bemutatás ugyan tömörebb lett, mint Seymour-é Salinger könyvében, de ezek mind kellettek ahhoz, hogy megértsd, nem vagyunk egyformák, és ami egy 10 éves gyereknek ma már pofonegyszerű, az néha csaknem teljességgel leküzdhetetlen akadályt jelent egy, a technológiával még nem találkozott, egyébként értelmes embernek. Mert mi is történt?
Az történt, hogy hősünk születésnapi bulin volt valahol, ahol volt internet is. Felhívott, hogy honnan lehetne letölteni azt a lemezt, amit hallgattunk nálam. Persze sehonnan. Mondtam, várjanak 3 percet, berippelem (aztán ezt is lefordítottam, mit jelent), és feltöltöm valahová. Vagy tudok még jobbat, egyszerűen átküldöm emailben, azt' annyiszor szedi le magától, ahányszor akarja, én meg nem kompromittálom az ftp tulaját illegális tartalommal.
Így is lett. Szép bitrátával (ha már) megcsináltam a kért lemezt, az áttöltést leredukáltuk két számra (még szerencse, mert az összes nem fért volna be egy levélbe, ezt majd megérted, miért is ennyire fontos), 11 Mbyte összeses, attach, hadd menjen. Elment! - hívtam fel - lépjél be a leveledhez, nyisd meg azt, amit legutóbb küldtem, mentsd le az asztalra, utána hallgathatjátok. Nos, ebben a mondatban minden egyes szó ismeretlen volt. És ekkor elkezdődött egy online ügyfélszolgálati tevékenység, ami a fentiek ismeretében nagyon tanulságos, részletezem, megpróbálok az elhangzottakhoz a leghívebb maradni. Hosszú lesz, élőben 40 percig tartott!!
***
- Lépjél be az email címedre. Az azonosítód a neved, ékezetek nélkül, ponttal elválasztva. Azaz Kőrössy pont Jolán. Pontosabban Korossy pont Jolan. A kis- és nagybetű nem számít. A jelszavad jolan72.
- Mindjárt elkérem a gépet és megpróbálom...
- Beléptél?
- Nem. Nincs internet.
- Az bajos. Elment a kapcsolat, vagy mi történt?
- Nem tudom, csak nincs internet.
- Nézzétek meg a drótokat, hogy jól vannak-e összekötve.
- Drót nincs, laptopon van az internet.
- A jobb alsó sarokban van egy ikon, ami jelzi, hogy van-e csatlakozás. Olyan, mint az orgonasíp.
- Az van, zöld.
- OK, közben lehet, hogy visszajött. Nyomj egy F5-öt, és akkor már be tudsz lépni.
- ...
- Bejött a nyitó oldal?
- Nem jött be semmi. Nincs internet.
- Próbáld meg más címmel. Mit csinál, ha beírod azt, hogy startlap.hu?
- Nem tudom beírni, nincs internet.
- Be lehet írni, aztán legfeljebb nem látjuk az oldalt. Csak próbáld meg.
- Nem tudom hová beírni.
- Nem lehet, hogy a böngésződ teljes ablakban van? Ha igen, nyomj egy F11-et és akkor megint lesz felül címsor.
- ...
- Nos, lett?
- Nem lett. Nincs sor, amibe be lehetne írni.
- Hogyhogy nincs sor. Mit látsz a képernyőn?
- Egy csomó kis képet.
- Ne zavarítsál meg, milyen képeket látsz?
- Hát amik szoktak lenni. Kis monitor, kuka, a játékok, meg egy csomó mp3.
- Akkor nincs elindítva a böngészőprogramod. Mégis hová akartad beírni a címet?
- Dehát mondtam, hogy nincs internet. Én ezeket mindig csak nézem, sose használtam egyedül. Még a gépet se tudom, mi micsoda rajta.
- OK, kezdjük előlröl. Milyen böngésző van a gépen?
- ...
- Inkább másképpen kérdezem. Van olyan kép, amiben egy kék színű e betű van?
- Van.
- Na az kell neked. Vidd fölé az egeret, kattints rá kétszer, és lesz internet.
- ...
- Bejött?
- Nem.
- Hogyhogy nem?
- Nem csinál semmit, csak odébb ment.
- Amikor kétszer kattintasz, próbáld meg gyorsan egymás után ugyanoda. De ne is, tudok jobbat. Csak azt csináld, amit mondok. Kattints egyszer az e betűre.
- OK.
- Most nyomd meg az Enter billentyűt.
- ...
- Bejött?
- Keresem, de nem látok olyan billentyűt, amit mondtál.
- Jobboldalt van, jó nagy.
- Egyikre sincs ráírva, hogy enter.
- Anyám, te hogy gépeltél eddig?!
- Sehogy. Nem gépezek egyáltalán.
- OK, megoldjuk. Az Enter az egy olyan derékszögű cucc, jobboldalt.
- Az van, egy nyíl van rajta balra.
- Az lesz az, nyomd meg.
- OK, lett internet. Itt a levelező is.
- Kúl. Akkor írd be a nevedhez azt, hogy Kőrössy pont Jolán, a jelszavadhoz meg azt, hogy jolan72. Ékezetek nélkül. Utána nyomd meg az Entert.
- ...
- Mi történik?
- Nem enged be hibás jelszó miatt.
- A jelszóban ékezetesen írtad, hogy Jolán?
- Ja, igen. Várjál, mindjárt.
- ...
- Megint nem enged be.
- És most mit írt ki?
- Ugyanazt.
- Na várjál, megnézem, nincs-e valami gond, belépek itt nálam.
- ...
- Nincs gond, simán beengedett. Csináljuk együtt.
- OK. Akkor a névhez beírtam a nevem.
- Ékezetek nélkül, és ponttal elválasztva? Tehát Korossy pont Jolan?
- Igen.
- Zsír. A jelszóhoz akkor a jelszót, jolan72.
- Megvan.
- Mit ír ki?
- Ugyanazt.
- Egészen pontosan mi az az ugyanaz?
- Azt írja, hibás jelszó vagy felhasználónév, elfelejtette jelszavát, próbálja a jelszó-emlékeztetőt.
- ...
- ...
- Te milyen oldalon vagy? Ilyen kiírás nincs is. Mi van kiírva a bal felső sarokban?
- Freemail.hu
- Anyám... De hiszen neked Mailbox.hu-s címed van!
- De ez jött be az internettel. Mit tudom én, hogy megy ez, hagyjuk, ne fárasszál ezzel tovább.
- Basszus, ha már eddig eljutottunk, akkor csak megoldjuk. Innentől kezdve már egyszerűbb lesz, elhiheted.
- Ja persze. Itt bénázok már fél órája, és sehol semmi.
- Nyugi, menni fog. Felül van egy fehér sor, az elejére ki van írva, hogy Freemail.hu
- Látom.
- Na, ide kattints fel, és írd be azt, hogy Mailbox.hu. Utána nyomd meg az Entert.
- ...
- Megvan?
- Nem jött be, csak egy fehér oldal.
- Mi van?
- Azt írja ki, hogy az Internet Explorer nem tudja megjeleníteni a weblapot.
- Felülre mit írtál be?
- Amit mondtál.
- OK, akkor csináljuk mégegyszer együtt. Kattints felülre a fehér sorra.
- Megvan.
- Töröld ki, ami bele van írva. Van egy hosszabb gomb jobboldalt felül, azzal ki tudod törölni.
- Nem töröl semmit.
- Akkor kattints a fehér sor végére, ahol a szöveg véget és. Ott villog egy fekete vonal?
- Igen.
- Na most töröld ki az összeset. Ha nyomva tartod, gyorsabban töröl, nem kell egyesével nyomogatni minden betűre.
- Megvan.
- Na most írd be, hogy Mailbox.hu és nyomjál egy Entert a végén.
- Beírtam... Most más jött be.
- Persze, mert ez nem a Freemail. Akkor jöhet a neved, ékezetek nélkül, ponttal elválasztva. Ez megvan még?
- Meg. Beírtam, írom a jelszót is.
- ...
- Nem enged be. Azt mondja, hogy belépési hiba.
- Az nem lehet, most voltam bent, minden működött. Menjél vissza... Szóval alul van egy "vissza" kép. Arra kattints és akkor nem kell megint beírni a címsorba semmit.
- ...
- Visszament a kezdő oldalra?
- Igen.
- Akkor lépésenként csináljuk együtt. Azt és csak azt csináljad, amit mondok.
- OK.
- A nevedhez írd azt, hogy korossy pont jolan.
- Beírtam.
- A jelszavadhoz azt, hogy jolan72.
- ...
- Megvan?
- Mindjárt.
- Te, ez nem tart olyan sokáig.
- Csak a hetvenkettő kicsit hosszú...
- Te, én felakasztom magam. A jolan72-ben a hetvenkettőt számmal kell beírni.
- De ezt nem mondtad!
- OK. Akkor légyszives úgy csináld, hogy a jelszóhoz beírod, hogy jolan, mögé meg odaírod a hetest, meg a kettest. Töröld ki a jelszót teljesen, és írd be, hogy jolan72.
- Megvan.
- Enter.
- Megvan. Eltűnt az oldal, és megy egy csík baloldalt.
- Na az lesz az, mindjárt célnál vagyunk.
- ...
- Látod a nevemet jobboldalt egy lista tetején? Kicsit vastagabb betűkkel van írva, mint a lista többi sora.
- Sok vastagabb van.
- De csak az kell, ami az én nevemet mutatja. Arra kattints rá.
- OK.
- Mit látsz?
- ...
- Látsz olyan szöveget, hogy itt küldöm csatoltan a két számot?
- Látom.
- Na, felette kell látnod a szám címeket, kettőt is.
- Látom.
- Na, ha mellette rákattintasz a download vagy letöltés linkre... Milyen nyelvű programod van?
- Magyar.
- OK. Akkor azt kell látnod, hogy letöltés.
- Igen.
- Na, erre kattints rá, és ha felugrik egy ablak, akkor abban lesz egy gomb, hogy mentés, kattints arra.
- ...
- Na mi van?
- Feljött még egy, és mindenféle dolog van benne.
- Ezzel ne foglalkozzál. Bal oldalt ebben a felugró ablakban látod azt, hogy asztal?
- Igen.
- Kattints erre, és nyomd meg a mentés, vagy tárolás, vagy mittudomén milyen gomb van alul.
- OK. Megy egy kis csík egy ablakban... el is tűnt.
- Na ez frankó. Csináld meg ezt a másikra is, amit küldtem. Kattints a letöltés szövegre.
- Megvan.
- Mentés...
- OK.
- Asztal...
- OK.
- Most már minden nálad kell legyen. Csukd be a böngészőt... Szóval jobboldalt felül van egy kilépés szöveg. Arra kattints rá.
- Visszajött a nyitó kép.
- Kúl. Most jobboldalt legfelül van egy X. Arra kattints, és vissza fog jönni a sok kis képecskés, ami legelőször volt.
- Megvan. Tényleg.
- Na, valahol keresd meg ezt a két mp3 fájlt, amit letöltöttünk. Kattints rá kétszer, és akkor meg fog szólalni.
... (Zene megszólal.)
- Na ugye. Megy ez neked!
- Bocs, hogy ilyen béna voltam.
- Semmi vész. Majd kiképezlek legközelebb.
- Köszi.
- Nincs mit. Csaó.
- Szia.
***
Ennyit arról, mennyire van nálunk digitális írástudás. Hol kell vajon elkezdeni a felzárkóztatást? Ha kivisszük a végpontokhoz az NDK-t és végtelenül leegyszerűsítjük az adóbevallást, akkor Pista bácsi fogja tudni kezelni a gépet? Aki mellesleg 20 tehenet tart, leadja a tejet, az élete teljesen rendben van anélkül is, hogy tudná, mi a túró az a trójai, meg spam, tojik arra, hogy platformfüggetlen, meg Java, meg Chrome is mehet IE helyett, és még sorolhatnám.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.Rendszergazda vagy, esetleg programozó? Vagy avatottabb felhasználó, aki nem ijed meg egy email kliens beállításától? Vesztes vagy.
Vesztes vagy, mert azáltal, hogy valamelyest értesz a kocka dolgokhoz akár tanulmányok/szakma, akár önszorgalom miatt, te leszel a családban A hozzáértő, amivel nem is volna olyan nagy baj addig, amíg ráérsz dolgokat megcsinálni, és amíg meg tudod a dolgokat csinálni.
Ha azonban nem érsz rá, vagy nem tudod:
akkor minimum legyen lelkiismeret furdalásod, mert mi az neked?!
Azt szoktam erre mondani, hogy a szívsebész sem szeret megvizsgálni a szabadsága idején, és főleg nem vizsgálja az aranyeredet, még ha barátja vagy neki, akkor se, mert nem ért hozzá, pedig doki, ugye... És mindezekhez főleg nem ért telefonon keresztül. Nos, nem mindenki érti meg a párhuzamot. :/
Hát így van ez a kockasággal is. Ha például nem megy valami új netes játékod, nem biztos, hogy alapból meg tudom mondani, mit állíts a tűzfaladon, mert nem emlékszem, van-e neked olyan, és ha van is, nem emlékszem, milyened van, nem tudom fejből lemozizni, hogy abban a szoftverben egymás után miket kell pontosan nyomogatni meg beirogatni, hogy működjön, mert nekem sem olyan van, vagy ha van, nekem angolul van, és így tovább.
És Isten őrizz attól a szituációtól, amikor mesterember a szomszédod kis vállalkozással, amiből esetleg neked is kellhet valami. Mert ott mindjárt van anyagköltség (1.200 Ft), meg munkadíj (3.200 Ft), de a gyerek gépét amikor rendberaktad két és fél óra alatt (5.000 Ft-os mérnökóradíj!!), az le van tudva két sörrel, de csak ha éppen hétvége van, mert hétköznap délután akár még el is kell menned valahová és akkor nem iszol. Mindig is mondtam, ha nem raksz odébb egy szekér trágyát, semmi ember vagy. Ha nem látszik a meló, akkor az nem meló.
És főleg ne beszéljünk az Egy kis honlap kellene ötletekről. Mi az neked?! Semmi komoly, csak legyen kint pár fotó, meg az email, na jó, max. egy vendégkönyv, de tényleg. Lacika rajzolt egy logót, éédespofaaa, ha megkomolyítod, használnám is. Fel is tudnád tenni valahová? Mert tárhelyet azt nem tudom, hogy kell csinálni, neked meg van, nem? Mindegy, milyen név alatt megy, csak menjen. Mehetne esetleg úgy is, hogy doktorszaki.teneved.hu? Legaláb reklámozlak téged is, na, milyen vagyok? Te, az nehéz, hogy az aktuális cuccokat én tegyem fel? Nem kell nagy valamire gondolni, csak beírnám a legutolsó melónkat, meg tennék be egy fotót róla. Ahhoz van neked az a fotósopp, azt felteszed nekem is? Vagy ha átküldöm mélben, akkor felteszed? Mi az neked, úgyis egész nap a neten lógsz?!
Volna még ehhez egy pár konkrét, sőt, hihetetlennek tűnő sztorim is, de biztos nektek is van. Hadd lássuk őket!
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban. Minden újkockának, meg az emlékezetnek, egy örök klasszikus. A laborvezetőm mutatta, neki meg még a szakdolgozati témavezetője. Merthogy az anyag van vagy 20 éves, szóval úgy tessék olvasni.
A régi szép időkben (a számítógépek "aranykorában") könnyű volt megkülönböztetni az "igazi férfiakat" a "hátulgombolósoktól". Akkor azok voltak az igazi férfiak, akik megértették a programozást, a hátulgombolósok pedig azok, akik nem. Az igazi programozó ilyeneket szólt, hogy "DO I=1,10", meg hogy "ABEND" (igazándiból színtiszta nagybetűkkel beszéltek), a többiek pedig azt mondták, hogy "a számítógép túl bonyolult nekem", meg hogy "nem tudok kapcsolatot teremteni a számítógéppel - nekem túlságosan személytelen". (Amint ezt az /1/ irodalomban láthatjuk, az igazi férfiak nem félnek attól, hogy nem tudnak kapcsolatot teremteni, és attól sem, hogy elszemélytelenednek.)
Csakhogy, mint mindig, változnak az idők. Manapság olyan világgal kell szembenéznünk, amelyben öreg nénikéknek számítógép van a tűzhelyükben és 12 éves flipperező kölykök golyózhatják ki a kádból az igazi férfiakat. Manapság akárkinek lehet saját különbejáratú házi számítógépe. Az igazi programozót az a veszély fenyegeti, hogy kihal, és ZX80-nal felszerelt középiskolások fogják helyettesíteni.
Tiszta sor, hogy ki kell mutatnunk, mi a különbség a tipikus flipperező középiskolás és az igazi programozó között. Ha a különbséget tisztáztuk, ez mutat majd valamit a fiataloknak, valamit, amire törekedhetnek, egy apuka-képet, ha úgy tetszik. Ugyancsak segítünk megmagyarázni az igazi programozó főnökeinek, hogy hiba lenne, ha a vezetésük alatt álló igazi programozókat 12 éves flipper öcsikkel helyettesítenék (jelentős bérmegtakarítást érve el ezáltal).
Legszembetűnőbb különbség a plebs és az igazi programozó között a használt nyelv. Az igazi programozó FORTRAN-ban dolgozik. A hátulgombolós Pascal-ban. Egyszer Niklaus Wirth-et, a Pascal megalkotóját megkérdezték, hogy hívják, amire azt válaszota, hogy hívhatják név szerint "Virt"-nek, és érték szerint "Worth"-nek. (Lefordíthatatlan szójáték, a worth értéket is jelent.) Adódik, hogy Niklaus Wirth hátulgombolós, az igazi programozó csak egyféle paraméterátadási módot használ, mégpedig a cím szerintit, amint ezt az OS/370 G és H FORTRAN fordító teszi. Az igazi programozónak nincs szüksége ilyen absztrakt fogalmakra ahhoz, hagy elvégezze a munkáját - tökéletesen érzi magát egy kártyalyukasztóval, egy FORTRAN fordítóval, meg egy sörrel. Úgyhogy jegyezzük meg a következőket:
Amit nem lehet megcsinálni FORTRAN-ban, azt meg lehet csinálni assemblyben. Amit nem lehet megcsinálni assemblyben, azt nem lehet megcsinálni.
A számítógéptudomány tudósai az elmúlt öt évben kitalálták a strukturált programozást. Azt állítják, hogy a programokat könnyebb megérteni, ha bizonyos speciális nyelvi konstrukciókat és technikákat használunk, bár nem értenek teljesen egyet abban, hogy melyeket. Álláspontjukat rendszerint olyan példákkal illusztrálják, amelyek elférnek valami zugfolyóirat egy lapján - tisztán látszik, hogy ez nem elég ahhoz, hogy meggyőzzön bárkit is. Mikor kijártam az iskolát, azt hittem, hogy én vagyok a legtökösebb programozó a világon. Verhetetlen amőbaprogramot tudtam írni öt különböző nyelven, és 1000 soros programokat írtam, amelyek MÜKÖDTEK!. (Igazán!!.) Aztán a négybetűs életben az első feladatom az volt, hogy értsek meg egy 200000 soros FORTRAN programot, és gyorsítsam fel a kétszeresére. Akármelyik igazi programozó meg fogja mondani neked, hogy az egész világ strukturált programozása sem fog segíteni ilyen feladat megoldásakor, csak az, ha VALÓBAN tehetséges vagy. Néhány megfigyelés az igazi programozóról, és a strukturált programozásról:
Az adatstruktúráknak is sok figyelmet szentelnek újabban, bizonyos körökben egyre népszerűbbek az absztrakt adattípusok, pointerek, listák, stringek. Wirth (a fent említett hátulgombolós) képes volt megírni egy egész könyvet erről /2/, amiben azt mondja, hagy a programot nem akárhogy kell megírni, hanem az adatstruktúrákra kell építeni. Viszont amint ezt minden igazi programozó tudja, az egyetlen használható adatstruktúra a tömb. Stringek, listák, struktúrák, halmazok: ezek mind a tömb speciális esetei, és ugyanúgy is kezelhetjük őket, anélkül, hogy a programozási nyelvünket túlbonyolítanánk velük. A legrosszabb mindamellett ezekben az adatstruktúrákban az, hogy ráadásul külön deklarálni is kell őket, pedig az igazi programozási nyelvekben, amint azt mindannyian tudjuk, implicit típusdefinició van a (6 betűs) változónév első karaktere alapján.
Milyen operációs rendszert használ egy igazi programozó? CP/M-et? Isten ments, a CP/M igazából egy játékszer operációs rendszer, csak anyókák és iskoláskölykök értik meg és használják.
A UNIX sokkal komplikáltabb - az átlagos UNIX buherátornak sose jut eszébe, hogy is hívják ezen a héten a PRINT parancsot - de ha belejövünk, kiderül, hogy a UNIX egy reklámozott videójáték. Az emberek nem csinálnak komoly munkákat UNIX alatt - vicceket küldözgetnek szerte a világba az UUCP hálózaton, meg kalandjátékokat írnak.
Nem, az igazi programozó természetesen OS/370-et használ. Az igazi programozó csak előveszi a JCL kézikönyvét, és máris megtalálja (és meg is érti!) az IJK305I üzenet leírását. Az igazi programozó JCL-t tud írni anélkül, hogy egyáltalán kinyitná a kézikönyvet. Az igazán dögös programozó hexa számológép nélkül találja meg a hat megabyteos dumpban a hibát. (A saját szememmel láttam!)
Az OS igazán figyelemreméltó operációs rendszer. Több napos munkát lehet tönkretenni egyetlen rossz helyre rakott szóközzel, úgyhogy az éberség, az kívánatos. A rendszerhez hozzáférés tuti eszköze a kártyalyukasztó. Némelyek ugyan azt állítják, hogy az OS/370 alatt időosztásos rendszer is van, de gondos vizsgálat után arra a következtetésre jutottam, hogy ez tévedés.
Milyen eszközöket használ az igazi programozó? Elméletileg az igazi programozó a mérnöki pultról is bebillenyűzheti a programjait. Hajdanában, mikor a számítógépeknek még voltak mérnöki pultjaik, és ez némelykor így is történt. A tipikus igazi programozó az egész betöltőt fejből tudja hexában, és kijavítja, ha a programja felülirja azt. (Annakidején a memória még memória volt, és nem felejtett el mindent, mikor az áramot kikapcsolták. Manapság vagy elfelejti a dolgokat amikor nem kéne, vagy olyasmire is emlékszik, amit jobb lett volna elfelejteni.) A legenda szerin Seymour CRAY, a CRAY I és II szuperszámítógépek tervezője (meg a legtöbb CDC gépé) a CDC 7600 első operációs rendszerét a mérnöki pultról pötyögte be, amikor a gépet először bekapcsolták. Fölösleges mondanunk, hogy Seymour Cray természetesen igazi programozó.
Kedvenc igazi programozóm a Texas Instruments egyik rendszerprogramozója. Az egyik nap távolsági hívást kapott egy usertől, akinek fejreállt az operációs rendszere egy fontos munka mentésének a közepén. Jim telefonon keresztül megjavította a kárt, lemez i/o utasításokat iratva be a userrel a mérnöki pultról, aztán hexában kijavította a rendszertáblázatokat, a regisztereket meg telefonon olvasták neki. Erkölcsi tanulság: bár az igazi programozó szerszámkészletében van egy lyukasztó és egy sornyomtató, szükség esetén meg bír lenni egy telefonnal meg egy mérnöki pulttal is.
Némely cégeknél a szövegszerkesztés többé nem úgy néz ki, hogy tíz mérnök áll sorba egy 029-es lyukasztóhoz. Igazándiból abban az épületben, ahol én dolgozom, nincs is lyukasztó. Az igazi programozó ilyen helyzetben szövegszerkesztőkkel dolgozik. A legtöbb rendszerben többféle szövegszerkesztő van, és az igazi programozónak gondosan ki kell választania azt, amelyik a legjobban illik az egyéniségéhez. Sokan úgy gondolják, hogy a világon a legjobb szövegszerkesztőket a Xerox palo altói kutatóközpontjában fejlesztették ki, az Alto és Dorado gépekre. /3/ Sajnálatos módon nincs olyan igazi programozó, aki olyan gépet használt volna, ahol az operációs rendszert Smalltalknak hívják, és természetesen olyan sem, aki az egér farkát rángatná.
Némely dolgot ezekből a Xerox editorokból megcsináltak olyan gépen is, ahol az operációs rendszernek rendes neve van. Ilyen az EMACS és a VI. A gond ezekkel az editorokkal az, hogy az igazi programozó szerint az "azt kapod amit látsz" elv éppen olyan hibás az editoroknál, mint a nőknél. Nem, az igazi programozó az "ezt akartad, hát nesze" editort szereti - bonyolultat, titokzatosat, veszélyeset. TECO-t, példának okáért.
Megfigyelték, hogy egy TECO parancssorozat jóval érzékenyebb a vonal zajára, mint az olvashatóbb szöveg. /4/ Az egyik izgalmas játék amit a TECO-val játszani lehet, hogy beírjuk a nevünket parancsnak, aztán megpróbáljuk kitalálni, mit csinál. Gyakorlatilag bármely gépelési hiba valószínűleg tönkreteszi a programot, vagy rosszabb esetben finom, misztikus hibákat helyez egy már működő szubrutinba.
Ebből kifolyólag az igazi programozók kerülik egy majdnem működő program editálását - úgy gondolják, hogy egyszerűbb belenyúlni a bináris kódba a SUPERZAP programmal (vagy ennek megfelelőjével a nem IBM gépeken). Ez a recept annyira jó, hogy az IBM gépeken sok működő programnak már nincs is köze az eredeti forráskódhoz. Sokszor az eredeti forrás már nincs is meg. Most mikor egy ilyen programba bele kell nyúlni, a főnök nem tehet mást, minthogy hív egy igazi programozót. Nincs olyan hátulgombolós strukturált programozó, akinek egyáltalán fogalma lenne arról, hol is kell kezdeni. Ezt hivják "biztosított munkahelynek".
Néhány olyan szerszám, amit az igazi programozó nem használ:
Hol dolgozik az igazi programozó? Milyen programok, méltók ilyen tehetséges egyéniség erőfeszítésére? Biztosak lehetünk abban, hogy az igazi programozót nem fogjuk rajtakapni, amint éppen számlázóprogramot ír COBOL-ban, vagy az előfizetők címlistáját szortolja valami folyóiratnak. Az igazi programozó betű szerint eget-földet rázó feladatot kíván.
Nagy, földi FORTRAN programok és kis, a szondán levő assembly programok kombinációival a navigáció és a rögtönzés hihetetlen mutatványát vitték véghez, 10 km-es pontossággal érve a Szaturnuszhoz 6 év repülés után, kijavítva vagy átkapcsolva a tönkrement rádiókat, érzékelőket, telepeket. Állítólag egy igazi programozónak sikerült a Voyager szondán néhány száz byte használatlan területre besuvasztani egy mintafelismerő programot, amely megkereste, megtalálta és lefényképezte a Jupiter egy ismeretlen holdját.
A jelenlegi tervek szerint a Galileo űrszonda gravitációval segített pályán fog menni a Mars mellett a Jupiter felé. Ez a pálya 80+-3 km-re halad el a Mars felszíne fölött. Ilyen pontosságú navigációt senki sem bízna egy Pascal programra (vagy egy Pascal programozóra).
Amint ez sejthető, a világ sok igazi programozója dolgozik az amerikai kormánynak (Jórészt a hadügyminisztériumnak). Ennek nyilván így is kell lennie. Újabban sötét felhő jelent meg az igazi programozó láthatárán. Úgy tünik, hogy a Hadügyminisztériumban valami magas polcra került hátulgombolósok az találták ki, hogy minden katonai programnak valami teljesen egységes "Ada" nevezetű nyelvben kell íródnia (Copyright DoD). Egy ideig úgy tűnt, hogy az Ada olyan nyelv, amely az igazi programozással ellentétes - vannak benne struktúrák, adattípusok, szigorú típusellenőrzés meg pontyosvesszők. Szóval olyan nyelv, ami kiszorítja a kreativitást az igazi programozóból. Szerencsére a Hadügyminisztérium által elfogadott nyelv elég érdekes ahhoz, hogy az igazi programozó számára is elviselhető legyen - bonyolult, és tartalmaz olyan lehetőségeket, amelyekkel meg lehet kavarni az operációs rendszert, újrarendezni a memóriát. És Edsgar Dijkstrának nem tetszik. /6/ (Dijkstra, amint ezt az olvasó bizonyára tudja, a "GOTO utasítás közismert ártalmasságáról" cimű cikk szerzőjeként szerzett hírnevet, amely mérföldkő volt a programozásmódszertan fejlődésében, és a Pascal programozók meg a hátulgombolósok tapsa kísérte.) Egyébként az igazi programozó akármilyen nyelvben is bír FORTRAN programokat írni.
Az igazi programozó kompromisszumot is köthet, és dolgozhat valami kevésbé triviális feladaton is, mint az emberek kipusztítása, feltéve, hogy eleget fizetnek. Példának okáért néhány igazi programozó videojátékokat ír az Atarinak. (De persze nem játszik velük, mert az igazi programozó mindig tudja, hogyan kell megverni a gépet, és ebben nincs semmi érdekes.) A Lucasfilmnél mindenki igazi programozó. (Igazán hülyeség lenne nem megcsapolni ötvenmilló Startrek-szurkoló pénzét.) A számítógépes grafika területén az átlagnál kevesebb az igazi programozó, valószínűleg azért, mert még sem sem jött rá, mire is jó a számítógépes grafika. Másrészt viszont a grafikát FORTRAN-ban csinálják, úgyhogy elég sok ember grafikázik, így kerülve el azt, hogy COBOL-ban kelljen adatfeldolgoznia.
Az igazi programozó azzal játszik, amivel dolgozik. Igazából folytonosan csodálkozik, hogy a munkaadója fizet azért, hogy ő azt csinálja, amit egyébként is tenne (de persze óvakodik attól, hogy ezt hangosan is kifejezze). Mindenesetre néha kilép a szobájából egy kiss friss levegőt szívni, meg pár üveg sörért. Néhány tipp, miről ismerszik meg az igazi programozó a számítógéptől távol:
Milyen környezetben érzi jól magát az igazi programozó? Ez ugye fontos kérdés az igazi programozó főnökeinek. Tekintve, hogy az igazi programozó mennyibe kerül, érdemes őt olyan környezetbe helyezni, ahol a legjobban végzi a munkáját.
A tipikus igazi programozó élettere termináljának közvetlen közelére terjed ki. Ezen teminál körül a következők találhatók:
Az igazi programozó 30, 40. vagy akár 50 órát is tud dolgozni egyfolytában, intenzív nyomás alatt. Igazából így szeret dolgozni. A hosszú válaszidő nem zavarja az igazi programozót - legalább szundíthat egy kicsit, míg lemegy a fordítás. Ha nincs elég nyomás az igazi programozón, úgy igyekszik rendezni a dolgokat, hogy a feladat valami kis, de érdekes részével fogalalkozik kilenc hétig, majd a maradékot az utolsó héten fejezi be, két vagy három, 50 órás maratonban. Ezzel nem csak az őrületbe kergeti a főnökét, aki úgy gondolja, hogy a projekt sosem lesz kész, hanem ugyancsak jó ürügye van arra, hogy ne kelljen dokumentációt csinálnia. Általában:
Mit mondhatunk a jövőről? Mindenesetre el kell gondolkodnunk azon, hogy a programozók újabb generációjának nem olyan az életszemlélete, mint az elődeiknek. Sokan közülük nem is láttak olyan számítógépet, amelynek egyáltalán lett volna mérnöki pultja. Manapság szinte egyikük sem tud számológép nélkül hexában számolni. A most végzettek puhák, megvédték őket a programozás valóságától a forrásszintű nyomkövetők, a zárójeleket számoló szövegszerkesztők meg a "barátságos" operációs rendszerek. Sőt, ami a legszörnyűbb, ezek közül az úgynevezett számítógéptudósok közül némelyek anélkül kerülnek ki az egyetemről, hogy megtanulták volna a FORTRAN-t. El fogják árasztani a világot a UNIX buzerátorok meg a Pascal programozók?
Nekem úgy tűnik, hogy az igazi programozó számára van jövő. Sem az OS/370 sem a FORTRAN nem mutatja a kihalás jelét, a világ minden Pascal programozója összes erőfeszítése ellenére. Még olyan kis trükkök is, hogy a FORTRANba strukturált kódolási konvenciókat vezessenek be, sikertelenül jártak.
Persze megjelentek már a FORTRAN-77 fordítók, de hál' Istennek mindegyiket vissza lehet kapcsolni a jó öreg FORTRAN-66-ba már az első programsorban, hogy úgy forduljanak a DO ciklusok, ahogy azt az Isten megteremtette.
Még a UNIX sem olyan rossz az igazi programozónak mint hajdanán volt. A legutóbbi UNIX verziók már egészen úgy néznek ki, mint egy operációs rendszer, olyan, amely méltó az igazi programozó érdeklődésére. Két különböző, és kicsit inkompatibilis user interface, misztikus bonyolult teletype driver, meg virtuális memória. Ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a C "strukturált", még a C programozás is elfogadható az igazi programozónak. Végül is nincs ellenőrzés, a változónevek hét (tíz? nyolc?) karakteresek, és bedobták a pointer adattípust is, mintha a FORTRAN és az assembly legjobb részei össze lennének keverve. És még nem is szóltunk a DEFINE ravaszabb használatáról.
Nem, a jövő nem tűnik sötétnek. Az elmúlt néhány évben a sajtó még meg is jegyezte, hogy igazi programozók és buherátorok kerülnek ki a Stanfordról és a MIT-ről is. Láthatóan az igazi programozás szelleme bennük is él. Amíg lesznek betegen definiált célok, bizarr hibák és teljesíthetetlen határidők, mindig lesznek igazi programozók, akik rábukkannak a problémára, és megoldják, megspórolva a dokumentációt. Sokáig éljen a FORTRAN.
Köszönetemet fejezem ki Jan E.-nek, Dave S.-nek, Rich G.-nek és Rich E.-nek, mert segítettek jellemezni az igazi programozót, Kathy E.-nek, hogy rávett, és ATD!AVSDS:MARK-nak a kezdeti inspirációért. (Meg magamnak, Dave N.-nak a gépelésért!)
1. Feirstein, B.: "Real Men Dont Eat Quiche", New York, Pocket Books, 1982.
2. Wirth, N.: "Algorithms + Data Structures = Programs", Prentice-Hall, 1976.
3. Ilson, Awe.: "Recent Research in Text Processing", IEEE Trans. Prof. Commun., Vol PC-23, No. 4, Dec 4th 1980.
4. Finseth, C.: "Theory and Practice of Text Editors - or - a Cookbook for An EMACS", B.S. thesis, MIT/LCS/TM-165, Massachusetts Institute of Technology, May 1980.
5. Weinberg, G.: "The Psychology of Computer Programming", New York, Von Nostrand Reinhold, 1971, p.110.
6. Dijkstra, E.: "On the GREEN Language submitted to the DoD", Sigplan notices, Vol 3 No. 10, Oct 1978.
7. sdcarl!lin, "Real Programmers", UUcp-net, Thurs Oct 21 16:55:16 1982.
8. Rose, Frank.: "Joy of Hacking", Science 82, Vol 3 No. 9, Nov 82, pp 58-66.
9. "The Hacker Papers", Psychology Today, August 1980.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Áder János nem mindennapi elnöki beszédét hallgatva eszembe jutott, hogy a már jól ismert szófelhő-generátorba betöltöm ezt is, és ha már jelentős beszédekről van szó, Orbán Viktor 1999-es, szintén mérföldkőnek számító beszédét is. Íme a két felhő, klikkre nagyobb felbontásban érkeznek.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek