Ez a cucc annyira egyszerű, mint a faék, a vele elért siker pedig fordítottan arányos mind az elkészítésére ráfordított idővel, mind a bonyolultsággal. Tapasztalat mondatja. Persze agglegények az átlagtól mégis kicsit nehezebben fogják tudni megcsinálni, mert a recept úgy kezdődik, hogy végy egy tiszta, kétliteres lábast. Vagy lábost. Ez ju lájk it.
Ezek a hozzávalók kellenek:
- 10 dl tej
- 10 db tojás
- 3 csomag vaníliás cukor (megteszi 3 evőkanál sima cukor is)
- egy fél marék mazsola (opcionális)
- két késhegynyi só
Felrakod a tejet takaréklángon főni. Lehet a legnagyobb gázrózsára is rakni, a lényeg, hogy folyamatos kontroll legyen felette kavarásilag. Nem kell parázni, az elkészítés tényleg nem tart sokáig, a Keith Jarrett Kölni koncertjének még a feléig sem fogsz érni, már kész is az egész.
A tejbe beletörögeted a tojásokat, beleöntöd a vaníliás cukrot, a sót meg a mazsolát, és elkezded híven kutyulgatni. A tojásokat nem kell előre összekeverni, mert akkor dög homogén sárga állagúként kerül be a tejbe, és a kész termében van valami sárm, ha itt-ott kiviláglik némi fehérség, jelezvén, hogy ez bizony kézi munka által készült eleség.
A massza szépen lassan elkezd homogenizálódni, a tojások sárgái is feloldódnak, majd egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy betúródosik az egész. Nem kell megijedni, ez a cél. Kavarni, kavarni, nehogy odakapja az alját, de kábé már kész is vagyunk. Addig kell még kavargatni, amíg az egész nem lesz jó túrós állapotú. Ekkor levesszük a tűzről, és innentől kezdve ízlés szerint megformázzuk. Két példa erre.
- Közepes, de inkább nagy tésztaszűrőbe egy konyharuhát teszünk, beleöntjük óvatosan a túrós cuccot, és a tetejét simára simogatjuk, picit megnyomkodjuk, a ruha szélét felhajtjuk, és a szűrőt az eddig hasznát edényre tesszük, hogy szép lassan a savó kicsöpögjön belőle (előtte azért a hirtelen kicsöpögött, nagyobb mennyiségű folyadékot öntsük ki belőle, hogy véletlenül bele ne lógjon a szűrő alja). Ekkor egy gömbszelet formát kapunk, tányérban önállóan elfér az ünnepi asztalon.
- Ha véletlenül :) van otthon gézlapod, akkor abba fogod ki a túrót (vigyázz, mert elég forró), gömb alakúra formázod, megnyomogatod oldalról, hogy első körben a nagyobb mennyiségű savó távozzon, és fellógatva hagyod kicsöpögni, nem elfelejtve, hogy alá kell tenni valami edényt. Ezt inkább felszeletelve tálalom a sonkás tálra.
A jó kis sós sonka mellé nagyon jó ellenpont az édes túró - mert ugye ez a neve a fenti cuccnak - amit van, ahol sárga túrónak is mondanak. Szabad kevesebb cukorral és főleg mazsola nélkül is készíteni. Mindegyik verziónak visszafogott íze van, ami nem nagy kunszt a sonkák brutálisan karakteres, domináns íze mellett. Ha ezt eszel a hús mellé, a kenyeret akár meg is spórolhatod. A kalácsot azért kár volna kihagyni. :)
A saját, 2012-es verzióm a kép alján mutatja magát.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Leszólított az utcán egy manus. Bőrövet árult. Pont vagy fél éve kerestem már megfelelő fekete övet, szóval üzletet is kötöttünk, gyorsan, nem rosszat. "Szagolja meg főünök! Valódi bűr!" Tényleg az volt, ezt még könnyen felismertem, nem úgy a későbbieket, de ne rohanjunk annyira előre. Megvettem az övet, eltettem.
Egy viszonylag új projektről kaptam infót nem is olyan régen, amiben azokat a véleményeket gyűjtik össze, ami az európai bevándorlási politikával kapcsolatos.
Utolsó kommentek