Azt írta az újság hogy ha éppen úgy tartja a kedvünk, akkor az ügyintézés hagyományos formájában kaphatunk információkat a Schengeni Információs Rendszerből (SIS). A hagyományos formán azt kell értenünk, hogy űrlap kitölt, odamegy, bead, és megvárja a választ, amire van valamilyen törvény által adott határidő, amit persze magasan le lehet tojni játszadozva az iratok kiadmányozási és postázási dátumainak kettéválasztásával. Tudjuk, látjuk, ezzel szembesülünk nap mint nap.
Európa tehát odáig jutott a csilliárdokból fenntartott gigantikus rendszerével, hogy papírral meg lehet támadni és le lehet kérdezni, miközben a legnagyobb személyes adatbázisokat kezelő piaci szolgáltatók (Google, Facebook), árgus szemek által figyelve lassan abszolut piackonform módon az egyedi felhasználók által is kezelhető lekérdezéseket, testreszabásokat alakítanak ki a rendszerükhöz. Megjegyzem, ezt a funkciót szolgáltatásból befolyó pénz finanszírozza, nem pedig EU-s költségvetési sor.
A SIS II fejlesztése, ki tudja miért, jelentősen megkésett. Jelenleg egy módosított SIS I verziót alkalmazunk több új EU-s belépővel és Svájccal egyetemben mi is, mivel az eredeti rendszer politikai okokból 18 országra volt korlátozva. Elméletben egy év múlva adják át a SIS II-t, amire alapozva, mondjuk Ügyfélkapus szolgáltatásként akár online is hozzáférhetők lesznek az adatok. A kérdés persze joggal merül fel, hogy milyen célcsoportja is van ennek a szolgáltatásnak? Elég, ha csak meggondoljuk, milyen kérdésekre is ad választ a SIS. Aki nem akar gondolkodni, klikkelje meg ezt a cikket, amiből az alábbi illusztráció is magyarázatot kap. ;)
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek