Leszólított az utcán egy manus. Bőrövet árult. Pont vagy fél éve kerestem már megfelelő fekete övet, szóval üzletet is kötöttünk, gyorsan, nem rosszat. "Szagolja meg főünök! Valódi bűr!" Tényleg az volt, ezt még könnyen felismertem, nem úgy a későbbieket, de ne rohanjunk annyira előre. Megvettem az övet, eltettem.
Alig vagyunk túl az üzleten, csatlakozik a span. "Kerámia keést nem vesz főünök?" Nem, köszi. "És ájfóun neégyest?" Mi vaan? Ez ugye vicc? "Nem, van fehér, meg fekete, vadi új, fóuliás. 50 ezeréé..."
A cucc annyira nem volt profi, mint itt, de nagyon profi volt. A rezisztív képernyő persze azonnal árulkodott, szintúgy a "32 GByte" felirat a hátlapon. De mondom, a teló szép volt, stimmeltek az illesztések, nehéz volt, a kiegészítők gyönyörűen fehérek voltak, mint az Apple cuccok általában, szép volt a doboz is, nem Sciphone és hasonló ökörségek voltak névként feltüntetve... De akiknek ez a pár apróság elsőre nem tűnne fel - mert óva intek mindenkit az Andrássy úti árusoktól - az emlékezzen arra az egyszerű dologra, hogy az iPhone-ok nem sima, hanem mikro SIM kártyákkal üzemelnek. Ergo ha nagy a telefon oldalán a nyílás, depláne ha két SIM kártyát is be tud fogadni, akkor biztosan hamisítvánnyal van dolgunk.
Közöltem a jószándékúakkal, hogy iPhone4-et szívesen vennék, de ez nem az. Max. 10e Ft-ot adok érte, és hazaviszem játszani. "Jáátszani főünök? Egy 32 gigás ájfóunt?!" Mondom még egyszer, ez nem az. Ezért, meg ezért, meg ezért. Értve vagyok? Értve voltam. "Paprika szpré nem érdekli főünök?" Nem. "Akkor vegyen még egy övet!". Az üzlet az üzlet, ugyebár.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek