Éjszakai őrség

Imádom, amikor grafikonokkal rémísztgetik az embereket, bemutatva, hogy bármilyen trendről is legyen szó, az most éppen brutálisan zuhan, vagy emelkedik. A mai nap az általam egyébként igen tisztelt Napi Gazdaság követte el ezt a bulváros húzást, fújta utána az Index is, még szép. Miről is van szó?

"Történelmi csúcson a magyar államadósság."

Azt azért minden bukott közgazdász is tudja, hogy államadósságról beszélni a GDP említése nélkül elég nagy botorság. Itt a "történelmi csúcs" mindjárt megdől, hiszen a GDP arányos adósság tavaly december elején ugyanekkora mértékű volt (78%), csak akkor a francokat se érdekelte, mert karácsonyi bevásárlás volt, most meg ugye választások vannak.

Az Index által rajzolt grafikonra egy kicsit tapasztaltabb szemmel kell csak nézni, leginkább a bal oldali tengelyre, és látható a manipuláció sekélyes próbálkozása. Idézem az Index grafikonját, teszek mögéjük kicsit normálisabb skálával másik kettőt. Nincs több hozzáfűzni valóm.

Mintha a web korai szakaszába tértem volna vissza, épp csak nem az Archive.org segítségével néztem meg egy mai szolgáltatás működő oldalát.

Az eLevéltár projektről beszélek, tavaly adták át, csaknem 3 Mrd Ft értékű fejlesztés eredményeképp, öt évnyi munka után. Mélyebb elemzés nélkül, amúgy első blikkre az alábbi dolgok borzasztanak el, függetlenül attól, hogy az elmúlt, meglehetősen meddő e-kormányzati fejlesztések időszakában ez a megoldás mégis üdítően hatott.

Design

Tényleg így kell kinéznie egy webes szolgáltatásnak 2014-ben? Idejét múlt a látvány, ötlettelen a navigáció, gyakorlatilag arculat nélküli a megjelenés.

Nem tudom, hányadik alkalommal kell siránkozni azon, hogy a gyengén látók részére készített, úgynevezett akadálymentes weboldal már régen nem a nagy kontrasztú, külön tervezett oldalt jelenti.

Hol van az oldal mobil felületekre optimalizált verziója? A kérdés költői, sehol. Az oldal pedig önmagában sem képes mobil felületen optimális módon megjelenni, a reszponzív tervezés minden csírája hiányzik.

(A poszt a nagy kép után folytatódik.)

Technika

A portál egy nyílt forráskódú meghajtó motorra - Liferay - támaszkodik. A szoftver honlapján a magyar nyelvű fordítás hiánya sokat mondó, a partnerek közt azonban találunk magyar céget. Azt mondjuk nem tudni, hogy ők voltak-e a szállítók illetve ők adják-e a szoftver támogatását, a referencia oldalukon minden esetre hiányzik az e-Levéltár hivatkozás. Ettől persze még lehet érteni általában a dologhoz, de kormányzati projektek esetén talán célszerű kritikus támogatást adni tudó, stabil hátterű beszállítókkal társulni.

Hiába várjuk, hogy a keresők majd jól felfedezik az oldalt, a szolgáltatást leíró meta paraméterek minden verzióban hiányoznak. A szép URL-ek kezelésének problémáját szintén ide sorolnám.

A felhasználók már jó pár éve, ma pedig különösen nem a türelmesebb féle emberek. A válaszidőket irdatlan adatbázisokból, azaz akár még itt is, elvárják maximum három másodperc alatt.

Projekt információ

Van is infó, meg nincs is. Engem például zavar, hogy a projekt idejét a sajtó öt évben említi, itt négy évet olvasunk, a fejlesztés összegére 2,75 Mrd és 2,91 Mrd Ft-ot is látunk. Talán közös nevezőre kellene jutni.

Félreértés ne essék. Tisztában vagyok az elvégzett munka mennyiségével, a kezelt iratok borzalmas tömegével, és egyéb, nem publikus részletekkel is, amelyek a megvalósításban részt vevők táncát sokszor pengeélre tette. A szolgáltatás kell, már évek óta működhetne, ha minden csillag megfelelően együtt állt volna. A megvalósítást látva azonban olyan érzésünk támadhat, mint aki egy bivalyerős Bugattit vásárolt, aminek az alváza és a motorja pontosan az, ami, mindezekre azonban valami elfuserált lakatosmunkával dobtak egy kasztniszerűséget, azt meg lefestették szőrös ecsettel. Vice versa.

Biztosan nem egyszer akartam már kitépni a hajamat, amikor író emberektől azt olvastam, hogy "(sicc)", és szinte láttam magam előtt, ahogyan ezt leírva kéjesen összedörgölték a kezüket, hiszen ők tudják, amit az olvasó legfeljebb ugyanúgy tud, mint ő, maximum sejt, de legjobb esetben is csak misztikus ködben burkolódzónak gondol.

Mert ugyebár ilyenkor, azaz az inkriminált betűsorozat elé leírva valamit úgy szokunk idézni, ahogyan azt valahol láttuk és tudván-tudjuk, hogy az nem így van helyesen, logikusan, akárhogy, erre pedig utalunk ezzel a szócskával, miszerint bizisten így láttuk, nem pedig tévesen vagy helytelenül írunk az adott résznél.

Nos, és csakis kizárólag a latinul nem tudók kedvéért... Nem mintha én sokat tudnék, de mondjuk egy üdvözlégyet még simán elrebegek, köszönve néhai karvezetőm munkásságának, akivel számtalanszor elénekeltük azt, hogy "Ave Maria, gratia plena..."

A "sic" nem rövidítés, egyszerűen csak annyit jelent, hogy "így". És leginkább úgy illik írni - már ha valami üvöltő hibára hívjuk fel a figyelmet - hogy (sic!). És ez csak annyit tesz, hogy igen, így, éppen így láttam leírva, stb.

Ha másképp nem megy, megjegyezhető a "Sic transit gloria mundi." - Így múlik el a világ dicsősége - közmondásból.

Hát így.

Informatikus vagyok. Talán már kiderült. :) Nyilván van, amihez nem értek, de már egyre kevesebb, mivel vízvezeték szerelőktől elkezdve kéményépítőn át burkolókig annyi "mester" akart már megkopasztani - sajnos néha sikerrel - hogy pár alap dolgot immár nem vagyok hajlandó rájuk bízni. Vagy megcsinálom én, vagy elhívom az ezermester haveromat, aki - ha előtte elmagyarázom - akár még egy desktop PC-t is összerak, pedig szakmája szerint "csak" esztergályos. Nade milyen!

Hazudnék, ha azt mondanám, csak a normális "mesteremberek" világában vannak kontárok. Vannak már informatikai szakik is, akik borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokat tákolnak össze, ehhez pedig "A Net" elég sok segítséget nyújt. Túlságosan is sokat, és ingyen. Ha minden fejlesztői szerszám csak minimális pénzbe kerülne, épp csak úgy, mint a Bauhaus polcain lévő csavarhúzók, máris tisztulna valamennyit a szakma. De nem, így a gondom a szakikkal csak annyi, hogy nem maradnak meg a barkácsolás szintjén, hanem elhiszik magukról, hogy ők aztán tudnak, és nyomulnak a piacon, rontják a pár évvel még jól csengő informatikus/programozó renomékat.

A minap is jelentkezett egy álláshirdetésünkre egy ilyen önmegcsinált szaki. Láttuk a CV-nek nagyon nem nevezhető doksijából, hogy mindenki más jó lehet, de ő aztán végképp nem. Udvariasan elhárítottuk a jelentkezését, miszerint úgy látjuk, hogy ő inkább más területen tudja az ismereteit kamatoztatni, sok sikert, peace. Visszaírt, kábé ilyen stílusban, borzalmas helyesírással. Direkt nem idézem, hátha olvassa a blogot. :)

Most akkor nem eleg, hogy tudok drupalt meg joomlat? Csinaltam mar wordpresst is meg mindenfele shopokat. Ha nagyon kell, kézel is tudok oldalt irni.

Itt eldobódott minden agyunk. Mit tehettünk volna, megkapta a próba feladatot, ami egy egyszerű API hívás volt a Google felhőbe. Többé nem jelentkezett.

Eközben az embereknek, köztük az amerikai elnöknek is, elmegy az eszük. Idézek egy Index cikkből.

Az amerikai elnök arra próbálja rávenni a lakosságot, hogy valamikor a héten szánjanak egy órát a programozás megismerésére.

Én csak azt kérdem itt, nagy csöndesen, hogy miért épp ne háziorvoskodásra szánjunk egy órát? Vagy utcaseprésre? Mindkettőre nagy szükségünk lenne. De úgy tudom, vasutasokból, és pedagógusokból sincsenek elegen, az egészségügyről nem is beszélve. Spanyolul meg csak az beszéljen, aki tud. Pont.

Évtizedek óta rajongok Deák Bill Gyuláért. Nagy kedvenceim előadásában a Zöld csillag és a Zöld, a bíbor és a fekete. Meg persze egy csomó Hendrix, Hobó,

A Kapitány nemrég volt 65 éves. Küzdés az élete, tudjuk, hiszen zenész. Épp emiatt megariszpekt, hogy képes volt nemet mondani a kereskedelmi tévék hívásának és nem lett zsűri egyik "tehetségkutató" műsorban sem. Nekem ugyan nem tartozik elszámolással, és hiszem, hogy ha bement volna, ott is ember tudott volna maradni. De azt mondta, hogy a műanyag íz és - gondolom - a koncepciózus döntési folyamat nem volt ínyére.

Hát ilyen is van. Én mondom, ő a Fehér csillag.

Az IVSZ Iparági Kiáltványt hozott nyilvánosságra, amiben azt kéri a kormánytól, hogy gondolja át, mit is terveznek a következő hat évre IT vonalon. A Nemzeti Infokommunikációs Stratégia véleményezése ezek szerint süket fülekre talált?

El tudnék polemizálni azon, hogy hol is lenne a hazai IKT szektor egyrészt állami megrendelések, másrészt az EU-s IT projektek olykor kötelezően megvalósítandó dolgai nélkül, de a kiáltvány sokkal messzebb, sőt, a szektoron is kívülre mutat.

Valódi támogatás kell

Hazai informatikai ötletekből soha nem volt hiány. Stratégiai látású pénzintézetekből annál inkább. Hogy lehet az, kérdeztem nem is olyan régen egy befektetési bankártól, hogy minden valamire való projektünk (Prezi, LogMeIn, UStream, stb.) előbb-utóbb külföldi kézben köt ki? Hogy lehet az, hogy egy elemző képtelen felfogni azt, hogy garázscégek tényleg világmegváltó ötleteihez nem fognak tudni százmilliós fedezetet felajánlani hitel fejében? Hogy lehet az, hogy olyan pályázati struktúrákat alakítanak ki, amibe mondjuk egy 10 hónapja robbanásszerűen fejlődő cég nem férhet bele, mert nem alkalmaz legalább két éve legalább húsz mérnököt legalább a minimálbér háromszorosára bejelentve? (A számok nem pontosak, de nem nagyon sarkítottam a követelményeket.)

A teljes KKV szektor támogatására szépnek mondható, nagyjából 12 milliárdos összeg lett fellőve. Ami nagyjából egy (!) combosabb kormányzati projekt büdzséje. És mondjuk öt startup második körös tőkebevonásának összege. Ha valamit, akkor itt kell első körben alapjaiban megváltoztatni.

Súlytalan négy év

A kormány 2010-es programjában az informatikai ágazatot kiemelten kívánta kezelni. Ehhez képest egy Elektronikus levéltári projekten kívül a szaktárca nem nagyon mutatott fel kreatív eredményt. Persze van elektronikus útdíj, ami pengeélen ugyan, de létrejött, mert kellett. A minap pedig egy örömködő írás az elektronikus ügyintézés kiegészülését méltatta a fizetési lehetőség okán, a fejemet fogtam, mikor olvastam. Egy évtizedes lemaradásban vagyunk ezzel a kérdéssel is.

Hihetetlen, de a vonalas szélessávú ellátottság fejlesztése is megrekedt, pedig ha mást nem is, ezt sokan elvártuk volna a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat kialakításakor. A mobil szolgáltatók borzasztó árpolitikája a sok helyen elfogadhatatlan lefedettséggel párhuzamba állítva pedig kinyit mindenféle bicskákat mindenféle zsebekben. Mindkét vonalon lett volna mit tenni.

Kaptunk digitális tévét és az év végére talán rendeződik, végre (?), a segélyhívó rendszer sorsa is. De ettől ugyan ki lett, ki lesz boldogabb? Lassan ott tartunk, hogy már egy kicsi Ügyfélkapu fejlesztésnek is örülnénk.

Az Internet Hungary konferencián oda jutottak a szervezők, hogy összehasonlító előadásnak adtak helyet vezetékes- és mobil internetes kérdésben.

Nem tudom nem észrevenni a szűklátókörűséget ebben a kérdésben. Mintha az internetezés kimerülne abban, hogy leveleket olvasunk, ami valljuk meg, vállalati környezetben akár elég nagy adatforgalommal is járhat, pdf-ek, ppt-k, stb.  De igénybe veszünk egyre nagyobb kapacitású felhő szolgáltatásokat is, szinte gondolkodás nélkül telepítünk teljes Office csomagot is direkt a hálóról, képeket, videókat osztunk meg a közösségi oldalakon tonnaszám, filmeket nézünk online, és le is töltjük, meg is osztjuk ezeket. Nincs is semmi probléma, amíg ezeket a tevékenységet céges-, vagy otthoni szélessávú hozzáférésről végezzük. A hazai mobilszolgáltatók közül azonban egy sem ad olyan tarifát, amivel fejfájás nélkül meg tudnánk oldani azt, hogy adott esetben a biztonsági mentések egy adott felhőbe ne kapjanak egyszer is korlátot mondjuk amiatt, mert a torrent kliensünk akár csak legális tartalommegosztást is végez például annak okán, hogy a fejlesztő cég ezen a csatornán adta ki az épp aktuális programját.

Én mondom, hogy a suszternek márpedig tényleg mindig lyukas a cipője.

Kaptam az imént egy levelet a Magyar Marketing Szövetségtől. Már az is kérdés, hogy az adataimat honnan szerezték meg, de vannak rá akár még legális útra jutó elképzeléseim is, nem erről van szó.

Kérem... A marketingnek, de főleg az elekronikus marketingnek, depláne az elektronikus direkt marketingnek már olyan régóta lefektették az ökölszabályait, hogy a könyökömön jön ki, álmomból felriadva sorolom őket, miszerint perszonalizálás, call to action, határidő, kedvezmény, leiratkozás, hova küldte a levelet és a gyűjtése honnan is származik... Hogy csak a leggyorsabban eszembe jutókat említsem.

A feladó - látom a levél törzsében lévő perszonalizációból - tudja, hogy milyen cégnek, és ott milyen tisztségviselőnek írta a levelét. Ehhez képest a címzésben csak info@blablabla.hu alakú email címet használ, így, csupaszon, semmi előtag, hogy Blabla Kft. <info@blablabla.hu>, vagy Főblabla Ufó <info@blablabla.hu>...

A levél tele van linkekkel. Honnan a francból mérik meg, hogy a kattintásokban kik vettek részt, ha se Google Analytics kód nincs melléjük társítva, se egyedi hash nincs a linkekbe delegálva? A szerveroldali képek használatát még megérteném, ha iszonyú tömegben forgalmazták volna a levelet, de a célcsoport általam elképzelt filterei szerint nem százezres mennyiségről van szó, így akár az embed image használata inkább lett volna indokolt.

A levél annak rendje és módja szerint a spam mappában landolt.

Amíg ezt a rövid posztot elolvasod, addig 20 millió email indult el és érkezett célba. Naponta 144 milliárdtól is több email-ről adott hírt egy 2012-es riport, amit lentebb infografikában bemutatok. Rémísztő egy szám. A kép klikkre nagyobb lesz.

Vajon mit lehetne kezdeni egy 3.3 milliárd darabos email címlistával? Ennyi ugyanis az összes regisztrált fiókok száma 2012-ben, melyből csak negyedrész üzleti, a többi privát felhasználású. A leveleknek kétharmada - és itt jön némi jó hír - kéretlen reklámlevél, spam, amelyeket a levélszemét-szűrők jó hatékonysággal megfognak. Kell is ez a jó teljesítmény, különben az egyharmaduk valamilyen mobil eszközön landolna.