Mielőtt még bárki hangulatba jönne, közlöm, hogy egy nagy túrót volt üzemzavar. Előre tervezett beavatkozás volt, ami lehetett szoftverfrissítés - ez a gyanúm - de akár lehetett hardvert érintő beavatkozás is, igazából a francokat se érdekli. Az üzemkiesésre vonatkozó időszakot jó előre, és utólag is megfelelően kommunikálták a Magyarország.hu oldalon. Az üzemeltetési infó erről így néz ki, klikk a nagyobb képért.
A zöld mezőben lévő bejegyzés vonatkozik a tervezett leállásokra, a szürke a hibákra. Nos, ebből - azt gondolom - egyértelműen látszik, hogy mindössze a tervezett leállás volt rosszul tervezve, legalábbis ami az időtartamát illeti. Sajnos nem készítettem képernyőfotót a leállás behirdetéséről, de emlékeim szerint mindössze 30 percet prognosztizáltak az üzemeltetők a bárminek is a végrehajtására, letesztelésére. Felmerül a kérdés, hogy miért ennyit?
Általában el tudom mondani, hogy a végfelhasználókat marhára nem érdekli, mi a franc történik a háttérben, és hogy az mennyi ideig tart, főleg akkor nem, ha a szogáltatás kiesése előre és pontosan van bejelentve. Tőlem a leállás 20 óra időtartamú is lehet, a lényeg, hogy 20 óra 1 perc után azt kapjam, amit kapni akarok. Vagy jobbat. Ha a leállás esetleg nem hétköznap és csúcsidőben van, akkor zömében fel sem tűnik. De a hétköznapra eső - akár véletlen - eseményeket is tudomásul venném, az ember ugyanis dolgozik, hibázik, elhárít, szóval többen is elkövetjük ezeket a tevékenységeket nap, mint nap.
Tudod, mit láttam a Google-nél? Azt szokják mondani, hogy bocs haver, gáz van, de tudjuk, hogy mi az, és X óra Y percre elhárítjuk. Láttam az utolsó pár darab ilyet, az Y perc mindig Y-15 volt, vagy valami hasonló, de mindenképpen a bejelentett határidőn belüli teljesítéssel. És ez mindig örömteli érzést kelt, bizalmat épít, professzionalitást sejtet, pedig semmi az egész, kommunikációnak hívják. Még azt sem mondanám, hogy válságkommunikáció, egyszerűen csak megfelelő kommunikáció.
Mi a helyzet nálunk? Az a helyzet, hogy valami oknál fogva a Központi Rendszert üzemeltetők A-verzió: rettegnek megfelelően kommunikálni, B-verzió: nem szabad nekik kommunikálni. Ennek nem túl pozitív hatását láttuk anno az ominózus februári események kapcsán. Az e-kormányzat túlságosan frusztrált abban a tekintetben, hogy kommunikálja a hibákat, a fejlesztéseket persze Baja Ferenc mosolyogva tárja a sajtó elé.
Kisebb szervezetek is komoly szóvivővel állnak a nyilvánosság elé, van arca a projekteknek. Nade ki az Ügyfélkapu arca? Baja Ferenc? Ugyan kérem! Netán az Informatikai Biztonsági Felügyelő? Vagy az a szerencsétlen, máig nevén nem nevezett hivatali alkalmazott, akire megpróbálták rákenni az eddigi legnagyobb rendszerhibát? Nem. Ennek a projektnek nincs arca, nem lehet kérdezni senkitől, sem a hibák, sem a várható fejlesztések terén nincs kommunikáció.
És az csak egy dolog a sok közül, hogy nincs kommunikáció. Az e-kormányzat, mint arcnélküli ember frusztráltsága odáig ment, hogy őrületbe kergeti az üzemeltetőket lehetetlen határidők beígérésére és annak betartására kényszerítve, aminek a bejegyzésem elején említett eset egyenes következménye lett. És megint kik húzták a rövidebbet? Hát persze, hogy az üzemeltetők. Éspedig azért, mert a 30 perces tervezett leállásból nem tervezett leállás is lett. Ennek kommunikálását nyilván muszáj volt megtenniuk, mert egyrészről ez a törvényi kötelezettségük, másrészről egy sereg ember és szoftverautomata figyeli árgus szemekkel a tevékenységüket. Bár ez utóbbiakra akár tojhatnának is magas ívben, még csak meg sem lepődnénk, emlékezve ismét csak az egész február hónapra.
Én hosszabb távon az üzemeltetőknek drukkolok. Majd csak elérkezik az az időszak is, amikor kreatív, a stratégiát jól látó és tervezni is képes hivatal fogja adni számukra a megbízásokat.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek