Éjszakai őrség

Figyelem, hogyan fordulnak egymás felé, majd egymástól el a pedagógusok és a kormány. Mosolygok, dühöngök, értetlenkedek, bosszankodok... Mindenféle érzés megtalál, olvasva a nyilatkozatokat, vezércikkeket jobbról is, balról is, elemző hozzászólásokat, okoskodó Facebook bejegyzéseket, "bezzeg az én időmben", stb. Tudjátok, miről nincs nagyon szó ebben az egész cirkuszban? Persze akad, ahol említést tesznek róla, de a hangsúly teljesen máshol van... A gyerekekről.

Nincs kréta. Értem. Pénz kérdés, meg kell oldani. Alacsony a fizetés. Értem. Pénz kérdés, meg kell oldani. Hosszú idő és bonyolult bármiféle beszerzés. Értem. Pénz kérdés, szervezési kérdés, meg kell oldani. Egy nagy marék probléma a pénz hiányáról és a szervezés csődjéről szól. Meg kell oldani. Ezt tudja a kormány hozzátenni a helyzet feloldásához. De mit tesz hozzá a pedagógus társadalom?

Túlterheltek az oktatók. Kevesen vannak az oktatók. Nem megfelelő oktatók is dolgoznak a rendszerben. Marhaság az önértékelési rendszer. Mindezt értem. Ennek okán akár még azt is értem, hogy a gyerekek európai mércével mért teljesítménye az utóbbi tíz évben érezhetően csökkent. Jobban mondva a béka segge alá csökkent, lásd az OECD legutóbbi tanulmányát a PISA tesztről itt. Ötödikek vagyunk benne 34 országból. De hátulról számolva... :( Márpedig egy olyan ország, amelyik képes világrengető tudományos felfedezésekhez agyakat adni, többre hivatott ettől, és igenis meg kell nézni, hogy a szürkeállomány fejlesztése miért került arra a szintre, ahol most tart. Nem lehet igaz, hogy genetikailag annyit butultunk volna, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekből, vagy épp a legfiatalabb generációkból is csak lepkehálóval lehessen összefogdosni a tehetségeket. Nem azt mondom, hogy legyünk egymillió gravitációs hullám kutató fizikus országa, de az évi 80.000 érettségiző gyerek általános intelligencia szintjét pár ponttal jó volna megemelni. És ez nem a hiányzó kréta kérdése.

Mi az, ami nem nagyon akaródzik kimondódni sem a kerekasztal mellett, sem a tüntetésen? Milyen alapvető kérdést kellene tisztázni az oktatási reform egyik alappilléreként? Nem leszek népszerű a javaslatommal, de hogy ne lehetne a kérdést megvizsgálni, azt határozottan elutasítanám.

Az oktatásra fordított idő az, amit nem mer érinteni a pedagógus társadalom.

Túlterheltek a gyerekek. Sokan vannak a gyerekek, ha azt nézzük, hogy egy oktatóra mennyi jut belőlük. Nem egyforma szintről érkeznek a gyerekek és nem is egyforma szintre távoznak az adott intézményből, ergo elég nehéz olyan tantervet, követelményi rendszert felállítani, amely mindenkinek megfelel. Nem csökkent a tananyag menyisége, a minőségi követelmények is megváltoztak, megváltozott a közlő és számon kérő eszközrendszer, megváltozott a tájékozódási háttér, alapvetően az egész világ megváltozott az elmúlt negyed évszázadban és mi, a pedagógusokkal együtt csak pislogunk, hogy kellene valamit tenni, de nem teszünk, nem tettünk semmit. Leginkább a másikra mutogatás van, a sebek újbóli feltépése és a megszerzett jogok minden áron való megtartásának motivációja. Ez van. Meg a maszlagolás.

Ma már kimondható, hogy évtizedek óta gond a reggel hét órás kezdés, a napi 7, 8 , alkalmanként 9 óra (!), amelyekre előző nap azért illendő lenne felkészülni, mindezek mellett sportolni, zenét tanulni, vagy csak általában, a barátokra időt fordítani (8 óra pihenés ugye) egyszerűen lehetetlen anélkül, hogy a túlterheltség érzete ne keletkezne meg mindenkiben. Persze értem én, hogy teher alatt nő a pálma, de meddig is akarjuk élvezni a gyümölcsét? Öt évig? Tíz évig? Hát nem. Ötven évet lenne jó kivenni abból a rendszerből, amibe 15-öt, de olykor akár 20-at is invesztálunk. Nem is annyira messzire innen a tanulók heti terheltsége aképpen van megállapítva (azaz annyi iskolai órát delegálnak a számukra), amelyekre a felkészülés, utána járás, házi dolgozat megírása, szóval mindent összevetve heti 35 órás terhelés jön össze. Azaz pontosan annyi, mint egy fejlettebb társadalomban egy munkás heti munkaideje. Nincs szombati munka, nincs éjszakába nyúló tanulás, egy dolog van: idő. Nyilván a megoldásnak ára van. És ezt megfizetik az iskolások is és megfizetik a pedagógusok is. Nincs gavalléros szünidei rendszer, munka folyik nyáron is, igaz, egy kicsit hosszabb megállóval, mint általában, de nem közel 80 napra, mint ahogy az nálunk lesz az idén. Is. A jelenlegi tanévben egyébként így alakultak a tanítási szünetek.

• Őszi szünet: 2015. október 23–tól november 1-ig. (9 nap)
• Téli szünet: 2015. december 19–től 2016. január 3-ig. (16 nap)
• Tavaszi szünet: 2016. március 24-től március 29-ig. (6 nap)
• Nyári szünet: 2016. június 15–től 2016. augusztus 31-ig. (78 nap)

Kik lennének a legnagyobb nyertesei egy olyan rendszernek, amelyikben lecsökkenne a tanítási szünetek ideje? A gyerekek. Elsősorban a túlterhelés csökkenése lenne érezhető, de az nagyon látványosan. Kezdődhetne az iskola 8-kor, korábban lenne vége minden nap, a kiegészítő tevékenységekre egyszerűen megteremtődne az idő, ami megint csak visszahat a tanulásra, a stressztől mentesebb életre. Ne feledjük, tíz évekről beszélünk, amit optimálisabban kellene eltölteni egy alakuló szervezetnek.

Látható az ábráról, hogy melyik országban hol tart a nyári szünetek hosszúsága. Nem mennék most bele olyan elemzésekbe, hogy a nemzeti össztermékek vagy éppen a PISA teszten elért eredmények korrelációban vannak-e a szabadnapok számával, az azonban szembeötlő, hogy tőlünk nyugatra inkább kisebb, míg keletre és délre inkább nagyobb ez a szám. Vizsgálja meg ezt az, akinek megoldásokat kell szállítania.

Emiatt nem lesz népszerű ez a jegyzet és nem lesz népszerű az sem, aki megosztja. Pedig a szünidő hosszának konszolidálásával a gyerekek mellett nagy nyertesek lennének a szülők is. Nem akarom felhozni az ezerszer lerágott csontot a kulcsos gyerekekről és a nagymamákkal megoldott vakációról.

Jelzem, hogy sok pedagógus szintén nyertese lenne a rendszernek. De ők nem a hangos kisebbség. Egy tanáromra emlékszem, aki egész évben hibátlanul teljesített, soha készületlen órát nem tartott, szóval rengeteg energiát fektetett a napi munkájába, úgy is, mint osztályfőnök. A könyvesboltban találkozva rácsodálkoztam, hogy ennyi és ilyen minőségű munka mellett mikor van ideje olvasni. Soha - felelte - gyűjtöm a könyveket a nyárra és akkor hozom be a lemaradásomat. Hát így. Az akkori évfolyamában harminc diákjából huszonkilencet vettek fel az egyetemre. Talán neki, nekik is volna több idejük magukra év közben, ami ugyebár ismét csak az oktatás minőségére hat vissza, szépen bezárva ezt az ördögi kört.

Szóval el szabad fogadni azt, hogy minden más szellemi foglalkozású embernek tovább működik, dolgozik az agya a munkájának letelte után, nem csak a pedagógusoknak. Igen, kell készülni a következő napra, de juthat idő a kikapcsolódásra, a feltöltődésre úgy is, hogy éves szinten nem 100-110 nappal honorálja a rendszer a hivatást. Hanem mondjuk "csak" 60-nal, ami még mindig másfélszer annyi, mint ami jut egy átlagos, 40 éves, kétgyermekes embernek. Legalább gondolatkísérlet szintjén javasolnám ezt megvizsgálni.

Ide lőjetek.

Volna egy tisztességgel teli javaslatom. Elég régi ötlet, de talán most végképp értelmet fog nyerni.

A dolog akkor jutott eszembe, amikor roma integrációról beszélgettem valakivel és említettem neki azt a fajta problémát, hogy a gyerekek nem látnak jó mintákat, anya meg apa reggel nem kelnek és sietnek dolgozni otthonról, nem járnak iskolába, élik világukat, ahogy esik, úgy puffan alapon. Ha jön a segély, irány akár taxival is a szomszéd falu piacára. Láttam.

Emlékeztettem a hallgatóságot, hogy ma már nem feltétlenül jár a segély annak, aki nem járatja rendben iskolába a gyermekét, szóval érzékeny a fogás, de valamelyest keletkezett egy kis fogódzó a rendszerben.

"Aha... Biztos érdekli őket!"

Emígyen jött bal kézről egy rövidebb lemondó, sommás megállapítás.

"Tudod mi van itt? Bemennek reggel a doktorhoz és kérnek igazolást. Rendre.És ha vonakodik kiadni, simán megfenyegetik. Olyan nincs, hogy valakinek kell igazolás és nem jut..."

OK. Értem. Tehát "beteg" az igazolást kérő. Akkor kapjon a betegségének megfelelő kezelést is. Kapjon gyógyszert is. Írjuk fel neki mondjuk egy olyan egy receptre, amit tudunk ellenőrizni olyan szempontból, hogy ki lett-e váltva.

Értitek, ugye? Nem? De hiszen a megoldás itt van az orrunk előtt. Az okos kártya használható arra, hogy a doki a receptet "erre" írja fel, a patikárius aztán kiadja az elektronikus receptre a gyógyszert, az informatika meg szépen lekönyveli, hogy megvásárolták-e a tablettákat a betegek. Szóval ha "a betegek" kontrolra mennek vissza, immár nem lehetne okoskodni, hogy "de hát én kiváltottam meg meg is ettem az összeset, vakuljak meg, ha nem".

Sokan tapasztalták az elmúlt időkben, hogy frissítés után a Windows 10 elfelejti a WiFi-t, mint egységet, vagy ha működik, akkor szakadozik, esetleg nem lát létező hálózatokat, és még sorolhatnám.

A problémán nem segít a restart, vagy csak időlegesen, a WiFi driver nem frissíthető, mert a legaktuálisabbnak mutatja magát, megette a franc az egészet, csak kábellel megy.

Hát ezen most segítünk.

Laptopokon ajánlott elvégezni mindenek előtt a gyári support oldalakról indított driver frissítéseket. Mivel azonban ezek nagy valószínűséggel rendben lesznek, a BIOS frissítés talán az, ami még elvégezhető. Sose lehet tudni, ott mi módosul, ártani nem árthat. És aki még nem végzett ilyet, annak is menni fog, minimális angol tudással, de ha paráztok tőle, egy kockát keressetek a lépcsőházban vagy a szomszéd utcában. Fánkot vigyetek. És a laptop mellé tápkábelt, mert a BIOS frissítés anélkül nem hajlandó elindulni. Jogosan.

Itt van néhány gyártó support oldala, ahol érdemes startolni. Első körben úgy tűnik, hogy ez a lépés elhagyható.

• DELL
• HP
• ASUS
• ACER
• SONY
• APPLE

Most azonban tudnunk kell, van-e admin jogunk a gépen, mert ha nincs, a beállításokat nem fogjuk tudni elvégezni rajta. Ki fog derülni...

A Start menüben egy konzolt kell nyitnunk, Command promt, kinek hogy tetszik. ezt a CMD paranccsal lehet elvégezni. Semmi különös, a Start menüben kezdd el begépelni, hogy CMD, fel fog jönni a menüben angol vagy magyar nyelven a program, Command prompt vagy Parancssor. NEM KELL ELINDÍTANI.

A megtalált program nevére kattints az egér jobb gombjával és válaszd a "Futtatás rendszergazdaként" menüpontot. Ha feljött a fekete hátterű ablak, abban ezt a parancsot kell kiadni.

Erre kell nyomni egy <Enter>-t. A folyamat OK-val fog lezajlani, a gépet újra kell indítani és elvben készen is vagyunk. De lehet még finomítani a beállításokon, ergo a következő lépéseket is ajánlott megcsinálni.

Szintén kell a CMD, admin joggal elindítva, mint az előbb és az alábbi parancsokat egymás után gépeljük be. mindegyiknek OK-val kell végződniük. 

ha minden rendben van, akkor elvben a  

parancs kiadása után már csak olyan listát kell kapni, amiben egy kivételével minden sorban Disabled érték áll. Kb. így néz majd ki.

Újraindítás itt is kell, de előtte még szedjük ki a Windows kezéből azt a lehetőséget, hogy ha energiát akar spórolni, akkor legalább a WiFi-t hagyja békét. Nálam pl. be volt ikszelve, hogy kikapcsolhatja. :/

Legegyszerűbben most is a Start menüből indulunk. kezdjük el begépelni a Windows rendszerünk nyelvének megfelelően, hogy Hálózati és megosztási központ (esetleg ugye Network and sharing center) és ott az Adapterbeállítások móüdosítását (Change adapter settings) menüt kell kiválasztani. A WiFi ikonra kattintva a Tulajdonságok nyomógombra az az ablak érkezik, ahol az eszköz beállításait el lehet érni, azok közül is az energiagazdálkodás a lényeg. Nyugi, mutatom.

Szóval itt, fent azt a kis pipát tessék kivenni. Eztán leokézni mindent és kábé ennyi. Ja, és a restartot nem elfelejteni a legvégén.

UPDATE

Ha VPN kliens futna a gépeden, a következő varázslás is megoldhatja a problémát, akár a fentiek helyett is.

CMD promt kell szintén admin joggal. Oda begépelni az alábbiakat.

És egy restart itt is szükséges, természetesen.

Tetszett? Hasznos volt?

Akkor hívj meg egy sörre! :) Kedvencem a Belle-Vue Kriek. 2-3 euró, sörözője válogatja. Klikk a képre. És köszi.

Ugyan, számolja már meg valaki, hogy "Az év honlapja" pályázaton díjazott oldalak közül hány esetben lapul a háttérben a Wordpress, mint a honlap meghajtó motorja!

Egyébként ezzel a ténnyel még valamelyest együtt is tudnék élni, kell ugye egy kényelmes CMS. De azzal már hadd ne éljek békében, hogy a tartalmakat elnézve inkább az látszik, inkább ingyenes (bizony!) és fizetős WP sablonok versenyévé süllyedt a magát "Magyarország legrangosabb online marketingkommunikációs pályázata" címkével illető versengés.

Az elbírálás szempontjaiból az első négyet még beajánlom a figyelmetekbe, aztán megyek is.

Design

A honlap vizuális megjelenése (színvilág, layout, tipográfia, grafika) támogatja-e a megadott célkitűzést, valamint mennyire van összhangban a honlap tartalmával.

Impresszió

A weblap vizuális megjelenése és tartalmának megismerése milyen összbenyomást kelt a látogatóban.

Innovativitás

Milyen újszerű tartalmi, formai és programozástechnikai megoldásokat alkalmaztak a weblap fejlesztői.

Interaktivitás

Milyen formában ad lehetőséget a honlap a látogatóknak / ügyfeleknek a kapcsolattartásra. A honlap tartalma / szolgáltatásai mennyire használják ki a web által nyújtott kétirányú kommunikációs lehetőségeket.

Biztos találkoztál már olyan Facebook bejegyzéssel valakitől - vagy akár magad is részese voltál ilyen játékoknak - amikor az ismerősöd közli, mit is ír róla a horoszkóp, ki a legjobb barátja, ki gondolt rá mostanában, kivel kellene gyakrabban találkoznia, és még sorolhatnám, míg a poszt ki nem menne a képernyőből. (NameTest, CaptainQuizz és társai, ugye.)

Nos, talán fel se tűnt, amikor a játékot elindítod, hogy a kérdőívnek engedélyt kell adnod ahhoz, hogy működésbe lépjen. És te nyugodtan engedélyt adsz neki, hiszen ez egy Facebook cucc, nyilván nem működik engedély nélkül. Aztán örülsz az eredménynek, lelkesen posztolod is, sőt, talán csinálsz is még egy-két hasonló játékot, ha már így belelendültél.

De nézzük csak meg közelebbről, mi is történt eközben!

1. A kvíz, vagy teszt elindul és kéri az engedélyt. Gyorsan rányomsz az OK-ra, hadd menjen tovább, pedig előtte nyomhatnál arra a linkre is, hogy "Edit the info you provide". Aha... Hogy nem is vetted észre, mert világos kék volt? Hááát, ennek biztos oka van.

2. Milyen infókhoz is jut hozzá ez a Facebook alkalmazás, ami - HANGSÚLYOZOM - nem a Facebook terméke, hanem egy szoftverfejlesztő cégé, aki a Facebook keretében mutatja meg a vicceit, egyéb "jóságait" azoknak, akik ezért cserébe odaadják nekik a személyes adataikat. Ez esetben miket is? Lássuk!

Szóval ha simán OK-t nyomtál, akkor engedélyt adtál a publikus profilod megtekintéséhez, odaadtad az összes ismerősöd elérhetőségét, megengedted, hogy az idővonaladra kiírt posztokat elolvassák és megengedted, hogy minden feltöltött fotódat, vagy azokat a fotókat, amiken be vagy jelölve, megnézzék. CSAK ennyi. :(

Az alkalmazásnak egyébként elég lett volna a profilod is, ahogy ezt éppen látod a fenti képen is, ugyanis remekül kiikszeltem a többi adatra nézve az engedélyeket. De talán még ez is túl sok egy viccért. Mindjárt adok gyógyszert erre a fejfájásra.

3. Tekintsük meg az adatvédelmi beállításaidban beállt változásokat. Ehhez annyit kell tenned, hogy a Facebook oldal legfelső sorában a kis lakatra kattintasz. Nekem angolul jelenik meg a menü, de nem fogod eltéveszteni, ha magyarul látod a saját oldaladat. Lássuk tehát.

Ahogy a három képecskén végig tudtad követni, a kattintgatásokkal az alkalmazásokig kell eljutni és ott meglátod azokat a programokat - jelen esetben Captain Quizz - amelyek be vannak listázva a Facebook fiókodhoz az engedéllyel bíró programok listájába.

Ha ebben a listában túl sok, akár már nem is ismerős alkalmazást látsz, az azt jelenti, hogy nagyon lelkesen, ámbár felelőtlenül adtad ki a személyes adataidat olyan cégeknek, akiknek ehhez - valljuk meg - nem sok közük kellene, hogy legyen. Mit tudsz tenni ilyenkor? Leginkább azt, hogy a sorok végén lévő kis X-re kattintva visszaveszed ezeket az engedélyeket, majd hamut szórsz a fejedre és a ruhádat megszaggatva, hajadat megtépve, szélsőséges esetben fejedet a falba verve az eszedbe vésed mindörökre, hogy a személyes adat szinte a legfontosabb érték az elektronikus világban, kötelességed erre vigyázni, az ilyen adatokat kérőket górcső alá venni és csak a legszükségesebb mértékben átadni bármi olyan infót, ami hozzád köthető.

És persze roppant célszerű ezek után elgondolkodni azon, hogy tényleg megéri-e az email címedet odaadni csak azért, mert egy Facebook app majd megmondja neked, hogy a barátaid leginkább melyik legyező formát tartják a legszebbnek...

*** UPDATE - 2018. január ***

A kutya ugat, a karaván halad, "labda, madár és az idő szállnak". Jelen pillanatban ez a link vezet a beállításaidnál ahhoz a felülethez, ahol áttekintheted, milyen appoknak adtál valaha engedélyt a Facebook adataidra nézve És itt ki is nyírhatod mindet.

https://www.facebook.com/settings?tab=applications

Tetszett? Hasznos volt?

Akkor hívj meg egy sörre! :) Kedvencem a Belle-Vue Kriek. 2-3 euró, sörözője válogatja. Klikk a képre. És köszi.

Kedden regisztráltam egy domain nevet. Még DNS sincs beállítva rá, de péntekre megkaptam az admin kontaktra az első spam levelet. Mondjuk érdekel, hogy egy ilyen helyzet hogy is alakul ki egy korrekt - mellesleg globális - szolgáltató által közvetített regisztrációban...

UPDATE: Nem is igaz, mert már csütörtökön megjött az első, csak annyira felmérgeltem magam az első spam láttán, hogy netovább. Olvasom a régebbi leveleket, hát tessék... :(

Húsz éve szaunázom. Lehet, kicsivel több, nem számít. Húsz éve várom, hogy Magyarországra is megérkezzen a szauna kultúrája. Mert még nem érkezett meg, ezt hittel állítom.

Van nekünk sok szép fürdőnk, wellness meg spa centrumunk, sok gőzfürdővel, só- és jégkamrával, és persze finn vagy orosz szaunával. És van az ehhez tartozó sok vendég. És ebben a mondatban a mennyiségi utalás a lényeg, nem a minőségi. Mindegy, ki jön be az ajtón, csak pénzt hozzon. Az a dolog, hogy magából a wellness/spa érzésből nem visz haza magával semmit, francokat se érdekel. Őt magát nyilván nem, mármint - és akkor térjünk rá a tárgyra - a szaunaparasztot, mivel az általa elképzelt szolgáltatásban annyi a lényeg, hogy meleg van, meg gőz, meg tök jókat lehet dumálni a spanokkal, azt' annyi. "Bazze, ez kurvajóvolt, jövő héten akkor újból? Anyád, ha nem, töki!"

Nincs alkalom, hogy ne futnék bele szaunaparasztokba, mindegy, hogy hét közben, vagy hét végén próbálkozom egy kis szellemi felfrissüléssel, lazítással, stresszoldással. Bejönnek a kabinba, hárman-négyen-öten, már az érkezésük alkalmával lehet tudni, hogy kikkel lesz dolgunk, mivel kicsit sem ügyelnek arra, hogy frankón kussolni kellene, mert az a negyed óra, amit a forró levegőben eltöltünk, kurvára nem arról szól, hogy kínai konténerek importját, futóművek lehetséges hibáinak feltárását, kibaszott recepteket tárgyaljanak meg mindenki által jól hallhatóan. Könyvet lehetne írni abból, hány különböző élethelyzetet kellett akaratlanul végighallgatnom, csak mert a szaunaparasztnak tök természetes helyszín a szauna ezen életbevágóan fontos kérdések megtárgyalására.

Hibázik a szolgáltató is, mert finoman nem oktatja a szaunaparasztokat arról, hogy mi a rend, vagy hogy egyáltalán mit kellene kapnia az embernek a szaunától és hogy azt milyen magatartáson keresztül érheti el a legjobb hatékonysággal. Van ebben talán némi akarat is, hiszen valljuk be, a szaunaparaszt azért mégis pénzes vendég, s ha neki úgy tetszik, harmadmagával végig dumálhatja a teljes szeánsz idejét, megspékelve ezt azzal, hogy a kabinon kívül még emelkedettebb hangnemben eszméket cserél, röhög, egymást hecceli, hiszen az már ugye nem a kabint, szart sem érdekel senkit, hogy minden szó, viháncolás simán visszajut a kabinba.

A test valamelyest hasznot húz a forró levegőből, a gőzből, de a szellem, aki nem tud szabadulni, vagy meg sem próbál szabadulni még 15 percre sem a napi problémáktól, az nem élményekkel, hanem újabb stresszes gócokkal távozik. És ez nem csak arra igaz, aki képtelen a spa-viselkedésre, hanem azokra a szerencsétlenekre is, aki kénytelen-kelletlen elviselik a szaunaparasztok megsemmisítő kisugárzását.

Nem rendszeresen, de elég sokszor felkeresem az elektronikus cégjegyzéket. Leküzdöm a captcha-kat és hozzájutok a kívánt adatokhoz. Ma azonban minden tűrést meghaladó ideig nem jött ki a rendszerből válasz, amit nem nagyon tudok értelmezni, lévén tranzakcióktól mentes az oldal, sima lekérdezéseket kell csak csinálni egy nem túl nagy adatbázisból. Mennyi is lehet a hazai cégek száma? Na ugye... (Tragikusan lassan töltődik be egyébként maga a főoldal is.)

Nos, amíg malmoztam, feltűnt egy szemet alig szúró mondatocska a lekérdezési felületen, miszerint:

Az oldal először próba üzemben válik elérhetővé, a végleges átállásig a régi oldal is elérhető marad.
Az új felület elérhető itt!

Nosza, ez tutira jobb lehet, gyerünk akkor oda. De nem, a sebesség ott is ugyan olyan, mint a régin. De legalább a hatvan éves design valamelyest közelít a mai trendekhez.

Van ez a kép. Már ebbe is beleszédülsz, míg megnézed alaposabban.

De tegyél csak ezekből egymás mellé és alá még egy párat! Hatásszünet miatt most csinálok egy kis helyet, úgy nagyobbat üt.