Húsz éve szaunázom. Lehet, kicsivel több, nem számít. Húsz éve várom, hogy Magyarországra is megérkezzen a szauna kultúrája. Mert még nem érkezett meg, ezt hittel állítom.

Van nekünk sok szép fürdőnk, wellness meg spa centrumunk, sok gőzfürdővel, só- és jégkamrával, és persze finn vagy orosz szaunával. És van az ehhez tartozó sok vendég. És ebben a mondatban a mennyiségi utalás a lényeg, nem a minőségi. Mindegy, ki jön be az ajtón, csak pénzt hozzon. Az a dolog, hogy magából a wellness/spa érzésből nem visz haza magával semmit, francokat se érdekel. Őt magát nyilván nem, mármint - és akkor térjünk rá a tárgyra - a szaunaparasztot, mivel az általa elképzelt szolgáltatásban annyi a lényeg, hogy meleg van, meg gőz, meg tök jókat lehet dumálni a spanokkal, azt' annyi. "Bazze, ez kurvajóvolt, jövő héten akkor újból? Anyád, ha nem, töki!"

Nincs alkalom, hogy ne futnék bele szaunaparasztokba, mindegy, hogy hét közben, vagy hét végén próbálkozom egy kis szellemi felfrissüléssel, lazítással, stresszoldással. Bejönnek a kabinba, hárman-négyen-öten, már az érkezésük alkalmával lehet tudni, hogy kikkel lesz dolgunk, mivel kicsit sem ügyelnek arra, hogy frankón kussolni kellene, mert az a negyed óra, amit a forró levegőben eltöltünk, kurvára nem arról szól, hogy kínai konténerek importját, futóművek lehetséges hibáinak feltárását, kibaszott recepteket tárgyaljanak meg mindenki által jól hallhatóan. Könyvet lehetne írni abból, hány különböző élethelyzetet kellett akaratlanul végighallgatnom, csak mert a szaunaparasztnak tök természetes helyszín a szauna ezen életbevágóan fontos kérdések megtárgyalására.

Hibázik a szolgáltató is, mert finoman nem oktatja a szaunaparasztokat arról, hogy mi a rend, vagy hogy egyáltalán mit kellene kapnia az embernek a szaunától és hogy azt milyen magatartáson keresztül érheti el a legjobb hatékonysággal. Van ebben talán némi akarat is, hiszen valljuk be, a szaunaparaszt azért mégis pénzes vendég, s ha neki úgy tetszik, harmadmagával végig dumálhatja a teljes szeánsz idejét, megspékelve ezt azzal, hogy a kabinon kívül még emelkedettebb hangnemben eszméket cserél, röhög, egymást hecceli, hiszen az már ugye nem a kabint, szart sem érdekel senkit, hogy minden szó, viháncolás simán visszajut a kabinba.

A test valamelyest hasznot húz a forró levegőből, a gőzből, de a szellem, aki nem tud szabadulni, vagy meg sem próbál szabadulni még 15 percre sem a napi problémáktól, az nem élményekkel, hanem újabb stresszes gócokkal távozik. És ez nem csak arra igaz, aki képtelen a spa-viselkedésre, hanem azokra a szerencsétlenekre is, aki kénytelen-kelletlen elviselik a szaunaparasztok megsemmisítő kisugárzását.