Éjszakai őrség

Igencsak elvetette a sulykot az országos kompetenciamérés kapcsán az Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából az Oktatási Hivatal Közoktatási Mérési Értékelési Osztálya. Pedig nem csinált semmi mást, csak egy kérdőíves felmérést szervezett. De milyet?!

Mi az a kompetenciamérés?

6., 8. és 10. osztályos tanulók felmérésben vesznek részt, amelyből meg tudják állapítani a szövegértési és matematikai eszköztudásukat. Nem többet, és nem kevesebbet.

A felmérés nem újkeletű, az idén azonban egy kiegészítő kérdőívet is kaptak a gyerekek, amit - ha volt idejük, és tudták a kérdésekre a választ - helyben kitölthettek, bár a kérdőív elején azt kérik, hogy "vidd haza a kérdőívet a mai napon a felmérés után, és szüleiddel együtt töltsd ki!" (A kiemelések itt és mindenhol ugyanúgy szerepelnek, mint a kérdőívben.)

A bevezető oldal utolsó szekciójában az áll, hogy "a kitöltött kérdőívet lezárt borítékban is visszahozhatod, így a kérdésekre adott válaszaidat az iskola nem ismerheti meg". Tehát nem azt mondják, hogy zárd le, hanem azt, hogy ha akarod, zárd le. Spéci boríték persze nem dukál, úgyhogy ha valakinek kíváncsi lennék a válaszaira, mert olyan vagyok, minden különösebb gond nélkül felnyitnám, és ha kérdeznék a "nyíltság" okát, meg nem remegő hangon állítanám, hogy így érkezett. Persze a lap aljára elhelyezték még a "A válaszadás önkéntes." mondatot is, már ha valaki veszi a fáradságot és lerágja magát idáig.

Átolvastam a kérdéseket. 54 db van belőlük. Igazán tehetségtelen, a gyerekekre abszolút oda nem figyelő, de én még azt is megengedem, hogy zéró-IQ-s pedagógusnak tituláljam azt, aki ebből a név nélküli kérdőívből nem találja ki a nyilatkozó személyét.

Hogy jön ide az NBH?

Csak összehasonlítás végett mutatnék egy elég komoly kérdőívet. Ha valaki nagyon fontos munkakört fog betölteni, akkor a munkaadó kérheti az egyén nemzetbiztonsági átvilágítását. Az ehhez szükséges kérdőívek nyilvánosak a Nemzebiztonsági Iroda honlapján, itt: http://www.nemzetbiztonsag.hu/kerdoiv.php

Ebben a kérdőívben - mármint az Oktatási Hivataléban - olyan mélységű adatokat is bekérnek a gyerekektől, amelyek még a fenti linken található legszigorúbb (C-típusú) átvilágításhoz szükséges kérdőívben sem szerepelnek.

Mi itt a konkrét probléma?

Az adatvédelem a probléma, a magánszféra megsértése a probléma. A kérdőívben szereplő legsúlyosabb kérdéseket az alábbiaknak gondolom:

• 10 évre visszamenőleg kell nyilatkozni a szülők, nevelők rendszeres munkájáról.
• Vagyoni helyzetről kell nyilatkozni.
• A környéken élőkről kell nyilatkozni.

Személyes adatot diretkben ugyan nem kérnek a kérdőíven, ugyanakkor nézzük már meg ezeket a kérdéseket, a teljesség igénye nélkül:

• Melyik évben és hónapban születtél?
• Lány vagy fiú vagy?
• Melyik év szeptemberében kezdted el az általános iskolát?
• Hol van az állandó lakhelyed? (Irányítószám, település)
• Milyen osztályzataid voltak a LEGUTÓBBI FÉLÉV VÉGÉN az alábbi tárgyakból? (matematika, magyar nyelv, irodalom, magatartás, szorgalom)
• Hány testvéred van?
• Hány éves az édesanyád (nevelőanyád)?
• Hány éves az édesapád (nevelőapád)?

Ugye nem kell tovább hangsúlyozni a tökéletes azonosíthatóságot?

Ha azonban továbbra is lenne még valakinek kételye, akkor azt nyomban eloszlatja egy sajtcédula, amit a kérdőív mellé biggyesztettek megőrzés végett, a következő adatokkal kitöltötten megfejlécezve, és mindezt szépen nyomtatásban. Ergo ezek az adatok már számítógépes adatbázisból érkeztek:

• Mérési azonosító
• Név
• Születési év, hó nap

A sajtcédulán arcátlan szöveg áll a következő tökéletes ellentmondást kinyilatkozva: "A mérési azonosító kiadásának, használatának célja, hogy a mérés kiértékelését végzők előtt a mérésben részt vevő diákok személyes adatai rejtve maradjanak..." Aha, persze. Nem hiszem, hogy az ombudsmannak meg tetszettek ezt mutatni. Ő ugyanis előírhatta volna, hogy jelöljék meg pontosan az adatkezelés célját, tájékoztassák a kérdőív kitöltőjét, hogy a személyes adatait hogyan töröltetheti a felmérésből, vagy akár államtitokká is nyilváníthatta volna a kitöltött dokumentumot, ahogy azt teszik például a C-típusú nemzetbiztonsági kérdőív elején.

És hogy a csattanó ne maradjon el, a kérdőív előlapjára - csodáknak csodájára - milyen matricát ragasztottak? Egy szép vonalkódosat, rajta egy, a fentebb említett mérési azonosítóval megegyező azonosító.

*** UPDATE
Az adatvédelmi biztos vizsgálja az ügyet. 30 napon belüli választ ígért.

Váltig tartja az e-Kormányzat azt az állítását, miszerint a piaci résztvevőknek nem érdemes szélessávú optikát fejleszteniük. Sejthető volt, hogy a szolgáltatók csak röhögnek a markukba, várva az ölükbe hulló sült galambot privatiált gerinchálózat, Nemzeti Digitális Közmű formájában, de azért az állam szempontjából most nyilván kellemetlen lépést most mégis megtették, hogy elindították az optikai hálózatukat.

Winkler János, a Magyar Telekom vezérigazgató-helyettese, a sajtótájékoztatón elmondta, hogy reményeik szerint egy éven belül kétszázhúszezer, négy év múlva pedig nyolcszázezer lakásba vezethetik majd be az üvegszálas hálózatot. És mivel olyan típusú szolgáltatást fognak adni, amelynek célcsoportja falun is létezik, ráadásul masszívan nagy számban, nagyobb összeggel fogadnék arra, hogy a kábelhúzás nem áll meg a 20.000-es városokkal bezárólag.

Egy kis konspiráció szagot persze itt is fel lehetne szippantani, de azt majd később írom meg, ha úgy hozza a sors, ahogy most nagyon nem várnám.

A szolgáltatás honlapján lefutó intró kis mosolyt csal az avatottabb szemlélők arcára. A tévében Bárdos Andrást és Máté Krisztát vélhetjük felfedezni, akik köztudottan TV2-s celebek. Kedves T-marketing! Nem tetszettek volna házon belül (RTL) találni megfelelően ismert arcokat? Ha nem, de leginkább ab ovo a Kazinczy-díjas Novodomszky Évát látnám itt szívesen, még annak ellenére is, hogy a királyi tévében adja a kiegyensúlyozott tájékoztatást.

De vissza a tárgyhoz és szumma szummárum, a Közmű kösse fel a gatyáját a maga 6 Mbit/sec-es, szimmetrikus sebesség-tervezetével.

Ilyen korban élünk, az elektronika szerves része lett a mindennapjainknak. Erre csak rátesz még egy szívlapáttal a szórakoztatóipar, amikor filmjeiben sületlenségekkel illusztrálja a kompjúteres közegeket. Mikre gondolok?

Tapasztalat: Szem összehúz, izzadás megkezd, ideges gépelgetés 3x és nagy sóhajjal a végen be lehet jutni.

Tapasztalat: Tuttira fog listázódni egy ablakban egy soha véget nem érő forráskód, mert az olyan szép és valósághű.

Tapasztalat: Még szép, hogy betűnként, és picuri csiripelő hangeffektusokkal íródik ki minden, ami bízvást nem fog senki agyára menni kábé az első 15 perces masszívabb munka után.

Tapasztalat: A fotóknak nyilván muszáj gyors egymásutánban megjelenniük a képernyőn, mutatván, hogy a gép azért gyorsabban keres, mint én a saját szememmel.

Tapasztalat: Baloldalt áll a keresett ujjlenyomat, jobboldalt a képekhez hasonló módon pörög az adatbázis.

Tapasztalat: Menni fog internetkávézóból is. Sorolhatnám még.

Elgondolkodtam róla, hogy miket találnának ki a copywriterek, ha FMCG produktok mennyiségében kellene számítógépeket, szoftvereket, elektronikus kütyüket reklámozniuk. És miket találnának ki a gyártók, hogy az egyre olcsóbb cuccaikat elnevezzék.

Merthogy vannak az ismert valamik, amiknek nem tudjuk, mi is a valódi meghatározásuk. Ilyenekre gondolok:

• Könnyű és finom
• Finom és krémes
• Kakaós jó reggelt
• Reggeli ital

Ezek ugye nem joghurtok, nem csokik, stb. Biztosan tudnátok ti is folytatni a sort.

A gondolatkísérlet arra vonatkozik, hogy hová süllyedhetne a notebook-ok, meg a mobil készülékek szolgáltatási szintje, ami már épp csak nyomokban adná az alapszolgáltatást. A kérdést persze tekinthetitek költőinek is.

Egy régi Medián (ma inkább Webaudit márkanéven ismert) mérés képét kaptam L4c1-tól, vagy -től, ahogy tetszik, mindenesetre köszönöm. Igen, a Szigeten jövök egy sörrel. Megint. ;)

Úgy tűnik, csaknem mindegyikük még ma is üzemel. Klikk a képre a 20-as listáért.

Van egyszer ugye az Ügyfélkapu-2 projekt, 2009. decemberi határidővel, 5 Mrd Forintért. Ma olvasom, újabb bruttó 15 Mrd Forintra "kérne" nemzetbiztonsági felmentést Baja Ferenc, és némi infót is kaphatunk arról, mit is fognak ebből kifejleszteni.

Sajtóinformációk szerint már zajlik is a beszerzés, ezt Baja Ferenc is elismerte, én pedig azt mondom, szinte biztosak lehetünk abban, hogy a bizottság megadja a felmentést, különben nem lehetne megvalósítani a közbeszerzést, a szerződéskötést és a teljesítést a kifizetéssel együtt a Bajnai kormány regnálása alatt. Legalább ne lenne ennyire átlátszó ez az egész színház! Hogy az "elektronikus közmű" 150 Mrd Forintját ne is említsük.

Tudja valaki, konkrétan mit fejlesztenek a fenti két projektben? Nekem ugyanis tág fogalomnak tűnik a "rendszer ügyfélbarát jellegének erősítése és megbízhatóságának növelése" (Ügyfélkapu-2) és hasonló lózungok. Fejlesztenék a cégkaput, ezt is olvastam. Ez vajon mióta létezik? Vagy inkább kifejlesztenék? Újabb "kapu" márkanév érkezik az ügyfélkapu és a hivatali kapu mellé? Jól hangzik, de mit fog tudni? És mikorra? És kiknek fog szolgáltatni?

Egyébiránt az ügyfélkapuhoz hasonlóan a cégkapu domain neve sincs az e-kormányzat birtokában, se ékezetekkel, se ékezetek nélkül. Persze ezt a fajta körültekintést már megszokhattuk a MEH-es márkamenedzserektől.

Ma a viharban vettem észre, hogy a Gmail rendszerben automatikusan megváltozott a beállított sablon. Aha! Csaptam a fejemre, ezért kérte a sablon beállításánál a lakóhelyemet.

Ilyen volt délelőtt a napsütésben.

Ilyen lett estére a zivatarban.

Egyszer még olyan is volt, hogy a fa - nyilván a nagy széltől - meghajlott. Na persze! De az Észak-Keleti irányt csak nem bírta felvenni, szóval van még mit fejleszteni. :)

Oda nem illő személyes adatok jelennek meg az elektronikus cégbeszámolóban. A problémát e-mailben jelezte egy könyvelőiroda (név és cím a Kockablognál). A levelet lásd alább.

Kedves Kockablog!

Örömmel olvasom az Ügyfélkapuról, valamint a közigazgatási informatikáról
szóló posztjaidat. Gyakorló könyvelőként hasonló negatív tapasztalataim
vannak a témában.

Ehhez egy újabb adalék az elektronikus beszámoló kérdése. A rohamtempóban
elkészült rendszer megoldásai is megérnének egy külön misét. A legújabb
problémánk az, hogy a beküldött beszámolók esetében a beküldő személyes
adatai is megjelennek. (Kiemelés: Kockablog)

Egyik érdekvédelmi szervezetünk az Magyar Könyvelők Országos Egyesülete
nevében egyeztettünk az adatvédelmi biztos irodájával, akik szerint ez
csöppet törvénysértő. Azért, hogy meghallgassuk a másik felet, felhívtuk a
Céginformációs Szolgálatot, ahol azt a választ kaptuk, hogy a törvényben
került így meghatározásra, de ők sem tartják jónak ezt a dolgot.

Csaknem két hónapja publikus a Google Apps Status Board, ahol a Google Apps szolgáltatások állapotáról kapunk pillanatképet. E táblázat alapján a mail rendszer látszik a legproblémásabbnak, lásd azoknak a napoknak a számát, ahol hibát jeleztek. Figyelem, van olyan nap, ahol több report is érkezett ugyanahhoz a szolgáltatáshoz, de azt a táblázatban csak egynek tüntettem fel.

   12 - Google Mail
    2 - Google Calendar
    0 - Google Talk
    0 - Google Docs List
    0 - Google Documents
    0 - Google Spreadsheets
    0 - Google Presentations
    3 - Google Sites
    1 - Google Video for business
    0 - Admin control panel

A zöld mezőben lévő bejegyzés vonatkozik a tervezett leállásokra, a szürke a hibákra. Nos, ebből - azt gondolom - egyértelműen látszik, hogy mindössze a tervezett leállás volt rosszul tervezve, legalábbis ami az időtartamát illeti. Sajnos nem készítettem képernyőfotót a leállás behirdetéséről, de emlékeim szerint mindössze 30 percet prognosztizáltak az üzemeltetők a bárminek is a végrehajtására, letesztelésére. Felmerül a kérdés, hogy miért ennyit?

Általában el tudom mondani, hogy a végfelhasználókat marhára nem érdekli, mi a franc történik a háttérben, és hogy az mennyi ideig tart, főleg akkor nem, ha a szogáltatás kiesése előre és pontosan van bejelentve. Tőlem a leállás 20 óra időtartamú is lehet, a lényeg, hogy 20 óra 1 perc után azt kapjam, amit kapni akarok. Vagy jobbat. Ha a leállás esetleg nem hétköznap és csúcsidőben van, akkor zömében fel sem tűnik. De a hétköznapra eső - akár véletlen - eseményeket is tudomásul venném, az ember ugyanis dolgozik, hibázik, elhárít, szóval többen is elkövetjük ezeket a tevékenységeket nap, mint nap.

Tudod, mit láttam a Google-nél? Azt szokják mondani, hogy bocs haver, gáz van, de tudjuk, hogy mi az, és X óra Y percre elhárítjuk. Láttam az utolsó pár darab ilyet, az Y perc mindig Y-15 volt, vagy valami hasonló, de mindenképpen a bejelentett határidőn belüli teljesítéssel. És ez mindig örömteli érzést kelt, bizalmat épít, professzionalitást sejtet, pedig semmi az egész, kommunikációnak hívják. Még azt sem mondanám, hogy válságkommunikáció, egyszerűen csak megfelelő kommunikáció.

Mi a helyzet nálunk? Az a helyzet, hogy valami oknál fogva a Központi Rendszert üzemeltetők A-verzió: rettegnek megfelelően kommunikálni, B-verzió: nem szabad nekik kommunikálni. Ennek nem túl pozitív hatását láttuk anno az ominózus februári események kapcsán. Az e-kormányzat túlságosan frusztrált abban a tekintetben, hogy kommunikálja a hibákat, a fejlesztéseket persze Baja Ferenc mosolyogva tárja a sajtó elé.

Kisebb szervezetek is komoly szóvivővel állnak a nyilvánosság elé, van arca a projekteknek. Nade ki az Ügyfélkapu arca? Baja Ferenc? Ugyan kérem! Netán az Informatikai Biztonsági Felügyelő? Vagy az a szerencsétlen, máig nevén nem nevezett hivatali alkalmazott, akire megpróbálták rákenni az eddigi legnagyobb rendszerhibát? Nem. Ennek a projektnek nincs arca, nem lehet kérdezni senkitől, sem a hibák, sem a várható fejlesztések terén nincs kommunikáció.

És az csak egy dolog a sok közül, hogy nincs kommunikáció. Az e-kormányzat, mint arcnélküli ember frusztráltsága odáig ment, hogy őrületbe kergeti az üzemeltetőket lehetetlen határidők beígérésére és annak betartására kényszerítve, aminek a bejegyzésem elején említett eset egyenes következménye lett. És megint kik húzták a rövidebbet? Hát persze, hogy az üzemeltetők. Éspedig azért, mert a 30 perces tervezett leállásból nem tervezett leállás is lett. Ennek kommunikálását nyilván muszáj volt megtenniuk, mert egyrészről ez a törvényi kötelezettségük, másrészről egy sereg ember és szoftverautomata figyeli árgus szemekkel a tevékenységüket. Bár ez utóbbiakra akár tojhatnának is magas ívben, még csak meg sem lepődnénk, emlékezve ismét csak az egész február hónapra.

Én hosszabb távon az üzemeltetőknek drukkolok. Majd csak elérkezik az az időszak is, amikor kreatív, a stratégiát jól látó és tervezni is képes hivatal fogja adni számukra a megbízásokat.