Ez a cucc annyira egyszerű, mint a faék, a vele elért siker pedig fordítottan arányos mind az elkészítésére ráfordított idővel, mind a bonyolultsággal. Tapasztalat mondatja. Persze agglegények az átlagtól mégis kicsit nehezebben fogják tudni megcsinálni, mert a recept úgy kezdődik, hogy végy egy tiszta, kétliteres lábast. Vagy lábost. Ez ju lájk it.
Ezek a hozzávalók kellenek:
- 10 dl tej
- 10 db tojás
- 3 csomag vaníliás cukor (megteszi 3 evőkanál sima cukor is)
- egy fél marék mazsola (opcionális)
- két késhegynyi só
Felrakod a tejet takaréklángon főni. Lehet a legnagyobb gázrózsára is rakni, a lényeg, hogy folyamatos kontroll legyen felette kavarásilag. Nem kell parázni, az elkészítés tényleg nem tart sokáig, a Keith Jarrett Kölni koncertjének még a feléig sem fogsz érni, már kész is az egész.
A tejbe beletörögeted a tojásokat, beleöntöd a vaníliás cukrot, a sót meg a mazsolát, és elkezded híven kutyulgatni. A tojásokat nem kell előre összekeverni, mert akkor dög homogén sárga állagúként kerül be a tejbe, és a kész termében van valami sárm, ha itt-ott kiviláglik némi fehérség, jelezvén, hogy ez bizony kézi munka által készült eleség.
A massza szépen lassan elkezd homogenizálódni, a tojások sárgái is feloldódnak, majd egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy betúródosik az egész. Nem kell megijedni, ez a cél. Kavarni, kavarni, nehogy odakapja az alját, de kábé már kész is vagyunk. Addig kell még kavargatni, amíg az egész nem lesz jó túrós állapotú. Ekkor levesszük a tűzről, és innentől kezdve ízlés szerint megformázzuk. Két példa erre.
- Közepes, de inkább nagy tésztaszűrőbe egy konyharuhát teszünk, beleöntjük óvatosan a túrós cuccot, és a tetejét simára simogatjuk, picit megnyomkodjuk, a ruha szélét felhajtjuk, és a szűrőt az eddig hasznát edényre tesszük, hogy szép lassan a savó kicsöpögjön belőle (előtte azért a hirtelen kicsöpögött, nagyobb mennyiségű folyadékot öntsük ki belőle, hogy véletlenül bele ne lógjon a szűrő alja). Ekkor egy gömbszelet formát kapunk, tányérban önállóan elfér az ünnepi asztalon.
- Ha véletlenül :) van otthon gézlapod, akkor abba fogod ki a túrót (vigyázz, mert elég forró), gömb alakúra formázod, megnyomogatod oldalról, hogy első körben a nagyobb mennyiségű savó távozzon, és fellógatva hagyod kicsöpögni, nem elfelejtve, hogy alá kell tenni valami edényt. Ezt inkább felszeletelve tálalom a sonkás tálra.
A jó kis sós sonka mellé nagyon jó ellenpont az édes túró - mert ugye ez a neve a fenti cuccnak - amit van, ahol sárga túrónak is mondanak. Szabad kevesebb cukorral és főleg mazsola nélkül is készíteni. Mindegyik verziónak visszafogott íze van, ami nem nagy kunszt a sonkák brutálisan karakteres, domináns íze mellett. Ha ezt eszel a hús mellé, a kenyeret akár meg is spórolhatod. A kalácsot azért kár volna kihagyni. :)
A saját, 2012-es verzióm a kép alján mutatja magát.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek