Éjszakai őrség

Betévedtem - tényleg - egy üdülési jogról szóló előadásra. Vicces volt. Leginkább azért, mert a beszélgetés közben udvariasnak épp nem mondható "Hát mi hívtuk magát, azért kell itt maradnia két órán keresztül..." kiszólásra nagy meglepetést okozott a "Korántsem, én magamtól jöttem!" válaszom, majd az idő előtti távozásom. Ugyanis erre nincs forgatókönyve az értékesítőnek. :) De ne szaladjunk ennyire előre az időben.

Már az első pillanatban gyanús lett az ügy, mert az "előadáshoz" nem egy szokványos módon berendezett teremben - székek sorban, mindenki előre néz - ültünk, hanem minden meghívott vendég külön asztal mellett kapott helyet, és mindenkihez jutott külön "'tanácsadó", vagy akárhogy is nevezzék magukat... De hagytam magam sodródni a történésekkel, mert nagyon kíváncsi voltam mind az értékesítési technikára, mind a termékre, és természetesen az árakra.

Miről van szó?

Lényegében arról van szó, hogy évtizedekre előre (!) szerződünk egy céggel, aki egy szálloda egyik szobájának használati jogát értékesíti a számunkra, évi 1-2 heti, néha más időtartamra, de a lényeg kábé ugyanez. Ezzel a jogommal aztán élhetek évről-évre, illetve évtizedről-évtizedre, odamegyek a szállóba, kiüdülöm magam jól, és boldogan élek, aztán meghalok.

De mi van akkor, ha a szerződés lejárta előtt megunom a tengerparti vagy a hegyvidéki helyemet, vagy a nem főszezoni üdülési időpontomat? Elvben semmi. Elcserélem ezt a helyszínemet más helyszínre, akár más időpontra is. A cserére a legtöbb esetben valamennyit rá kell fizetni, ha másért nem is, magáért a cseréért mindenképpen, és mindenki boldog(abb). Ha nincs kedvem, vagy pénzem üdülni, az időpontomat bérbe is adhatom, ha meg az egészhez nincs kedvem tovább, az üdülési jogomat eladhatom. De mondom a lényeget még egyszer: elvben. Ám ti is tudjátok jól, mi a különbség az elvi és a gyakorlati helyzet közt? Elvben semmi. A gyakorlatról meg majd jönnek hozzászólások, biztos vagyok benne.

Profi csapat, rámenős értékesítés

Profi a csapat, szó se róla. Először filmnézés van, narráció nélküli anyagot mutatnak, el ne tévedjenek az érzékelőim a festői képekről, a full nyugalomról, csorogjon a nyálam, irigyeljem a videón szereplőket, nyálas zene, broáf. Aztán rövid ismertető a helyszínekről, folyamatos kérdezz-felelek játékkal: volt már itt nyaralni/síelni, tetszett, melyik tetszik jobban, ez vagy az? És észre sem veszi az ember, már húzzák is be a csőbe. Szereposztás is van, velem első körben nem a nagy ember tárgyal, még mit nem, azt ki kell érdemelni. "Nos, hogy tetszett a film?" Nem tetszett. Reklámnak is tré volt, infónak meg duplanulla. De mindketten, a sales és én, tudtuk, miről szól a sztori, csak ő még nem tudta, hogy én is tudom. :)

Profi értékesítést nem mondanék, a dolog inkább rámenős. Először az előnyök jönnek, csak úgy tobzódnak a lehetőségeim, kihangsúlyozva, hogy élni kellene velük, nincs mit vesztenem. Aztán nagyon óvatosan közeledünk a költségek felé. "Alig kellett fizetni legutóbb is egy üdülésért, pedig négyen mentünk", "most épp az anyámék jogát használtuk fel" és hasonló személyes élményekkel tűzdelt példákat citálnak. Aztán a hivatalos apróságokkal folytatódik a költségek sorolása, mint a minimális éves fenntartási díj megfizetése, mert az nyilván kell, beláthatom, a cserének technikai díja van, hiszen ez a cégnek költség, a stáb dolgozik vele, muhaha. De itt még nagyjából mindig ott tartasz, hogy a dolog marhára megéri, akárhogy szorzod az euró százasokat, éves szintre vetítve nem tűnik egyik tétel se nagyon soknak, összeadni meg nincs időd, mert már elfelejtetted, mire is kell az a 100-200 euró már megint, nyilván nem jegyzetelsz, az értékesítő meg már az ötödik A/4-est rajzolja tele, mert máshogy nem megy, a figyelem így maximalizálható a részedről, szóval ki van találva rendesen.

Mi a termék?

Építsünk egy nagyobb faházat akárhol, ami lehetőleg legyen tengerpart vagy síterep közelében. Ez aztán legyen jó nagy, vagy egymagában hotelszerű méretekkel, vagy legyen tucatnyi apartman formájában, nem lényeg. A lényeg az, hogy adjuk el a hotellé avanzsált ház 80%-át üdülési jog szervező cégnek. A legjobb, ha mi magunk vagyunk ez a cég is. Ezután hívjunk meg üzletembereket kedvezményesen hétvégézni egy szállóba, cserébe csak annyit kérjünk tőlük, hogy hallgassanak megy egy előadást. Ügyeljünk arra, hogy az üzletember ne egyedül jöjjön a találkozóra, két embert ugyanis több technikával lehet behúzni az értékesítési csőbe. Én speciel egyedül voltam, néztek is rám, mint a gyújtogató a vizes szalmára, de nem tudtak választ adni a kérdésemre, hogy egy családból miért is nem elég egy fő. Úgyhogy ennyiben maradtunk.

A kedvezményes hétvégézés persze ezek után soha többet két évig nem lesz igénybe vehető, érezd vesztesnek is magad, ha nem perkálsz. Megjegyzem, nem ezen a csatornán jutottam el hozzájuk, interneten foglaltam - volna - a szállást, csak jött egy ismerős, hogy "Jaaa, oda én tudok kedvezményt, csak annyit tegyél meg, hogy meghallgatsz egy előadást, egy órás, nincs kötelezettséged." Mivel alá nem kellett írni semmit, örültem a kedvezményemnek. És tényleg, nem csak ennyivel lettem gazdagabb, hanem egy marék egyéb élménnyel is. ;)

A fent írt faház persze lehet kőből is :), meg van még fából vaskarika is, szóval egy kicsit kérdezősködtem arról is, hogy miért pont csak azt a két helyszínt adják el, amit éppen kínáltak, és miért nem kaphatok alapból Tokiót, vagy Riót, olasz tengerpartot, vagy svájci hegyekben síházat. "Mert nekünk most ez a két bázis helyünk van értékesíteni, és különben is, a legutóbbi Seychell-szigetet vásárló is eladta az ottani jogát, mert összesen csak egy évben tudott elmenni nyaralni, mert drága volt". WTF? Dehát ez elég nagy kényszer, akadékoskodok, itt ezresével vannak helyszínek, állítják, mégsem mehetek oda, ahova akarok, mint tulajdonos? "Miért, maga nem szereti a kényszereket?" Nem. Szeretek étlapról válogatni, kedvelem a svédasztalt is, több autókereskedőt is meglátogatok, ha úgy tartja a kedvem. "Dehát a házassága is kényszer, nem?" Itt azért a cérna elszakadt, de volt lelkierőm megértetni a kollégával, hogy nem kettőből választottam, és főleg nem úgy, hogy egy listából kellett kötelezően kijelölni a nagy Őt, akit a döntésem után nyilván nem fogok cserélgetni. :P

Adózás, árak, szerződési feltételek, adatvédelem

Hát igen, ez már komolyabb része a dolognak. Cége válogatja, mi is a konkrét ajánlat. Engem örökölhető haszonélvezeti jog megvásárlására buzdítottak, ami "az osztrák törvények szerint nem adóköteles", meg egyébként is, "ki hogy oldja meg, ugye tudjuk", a "bérbeadásból származó jövedelmet sem köteles bevallani", és itt már kezdtünk síkosabb talajra tévedni. Megjegyeztem, hogy bizony, adófizető vagyok, nem kívánok ez alól a kötelezettség alól kitérni, mire ez a vonal nagyon gyorsan elhalt. Megjegyeztem többek között azt is, hogy EU-s jogharmonizáció van, szívesen meghallgatom, hogy az örökösödési adó alól mi ad majd felmentést a családomnak, de ezt a kérdést is nagyon gyorsan ugortuk, "higyje el, hogy így van, régóta dolgozunk ebben a modellben". Hát nem hiszem.

Nos, tessenek virítani, tértem a lényegre, mert nem érek rá. "Dehát két órás az előadás..." kezdték újból, mintha bármi kötelezettségem is lett volna a helyemen maradni. Nem érek rá, várnak rám, mondják el gyorsan, mit akarnak, mennyibe kerül, aztán hadd lássuk a végét a sztorinak. Erre a tanácsadómnak magasba lendül a karja, és odahívja a nagy embert. Ő akkora kérdőjellel néz a tanácsadó előtt lévő üres űrlapra, hogy az nem mindennapi. Hogy miért nincsenek megadva az adatok? Mondom, minden adatom náluk van, hiszen név szerint hívtak az asztalhoz, stb. Nade akkor meg miért nem adom meg? Azért, mert már megadtam. És további adatokat, mint pontos születési dátum, lakcím, telefonszám, gyermekek száma, cipőméret, és még tudom is én, mi mindent, nem vagyok hajlandó megadni, főleg úgy nem, hogy az adatok kezeléséről egy kumma betű nem sok, annyi sincs elém tárva. Ez érzékeny témám, jeleztem előre, ne kezdjük el újból. Megértették. "Melyik konstrukció érdekli?" Egyik sem. Csak kíváncsi vagyok arra, hogy ha valamelyik érdekelne, mennyibe kerülne. Erre a nagy ember színpadiasan felfordítja a lefóliázott A/4-es oldalt, amiben színes táblázatban, kb. 3x4-es lehetett, akkora számok vannak, hogy hanyatt esel tőle. Tényleg annyira meglepett, hogy csak halványan emlékszem, a legkisebb valami 4,000,000 Ft lehetett, a legnagyobb biztosan 8,000,000 Ft felett volt. Sávosak az árak, hova akarok örökösödési joggal megspékelt haszonélvezeti jogot venni, ami ráadásul földhivatali széljegyzettel is meg van támogatva... Tessenek már adni szerződési feltételeket, hadd nézzem át. "Azt nem lehet." WTF?! Hogyhogy nem lehet? "A szerződés egyszerű, könnyen meg lehet érteni, alig három oldal. Itt el tudja dönteni, és alá is tudja írni." Nade én nem döntök a szerződéses ügyeimben, amíg az ügyvédem nem látta a papírokat. "Akkor sem tudom ezt odaadni." Nézze, ha nem kapom meg a szerződési feltételeket átolvasásra, velem biztosan nem fognak üzletet kötni. A szerződést ugye az önök jogásza készítette el? "Igen, persze." Tehát az önök érdekeit megvédte egy jogász, és az én érdekeimet nem képviselheti tanult ember? "Jöjjenek be az irodánkba az ügyvédjével, ott átolvashatja a szerződést, és alá is írhatja." Köszönöm, itt befejeztük. És felálltam, és a többi asztalnál ülők (néhol már izzadva szenvedők) irígy pillantásaival övezve kisétáltam a teremből.

Könyörgöm, számoljunk már egy kicsit!

Ha valaki a fentiek ellenére bele kíván vágni az üzletbe, és ki akarja használni a soha vissza nem térő alkalmat, annak pár kérdést ajánlok figyelmébe.

1. Milyen cégek lesznek életben 30 év múlva?
2. A 30-40-es célcsoport, akik megveszik az üdülési jogot, hol lesznek 30 év múlva?
3. Mennyit kamatozik 8M Ft egy évben csak állampapírban és abból hová lehet elutazni?

Lehetetlen, hogy az üzlet ne menjen jól, legalábbis értékesítési oldalról, mert a szálló előtt a legtilosabb tilosban, ahová nyilván nem parkolnak a vendégek, akkora Mergák álltak, hogy netovább. Darabja volt minimum 20 milla. Te is gyorsan levezetheted, hogy mennyi pénzt szednek be egy legalacsonyabb áron értékesített 100 szobás szállóért. Egy szoba egy heti üdülési joga minimum négy milla, maradjunk ennél, ne számoljuk hogy főszezonban ez 2x ennyi is lehet. Az külön megérne egy misét, hogy az osztrák Alpokban miért is van két főszezon egy évben. A kutya se megy oda nyaralni, és szerintem a téli főszezon se tart novembertől áprilisig. :( Naszóval ötvenkét hét adott egy évben, az testvérek közt is 52 hét szorozva 100 szoba szorozva 4 milla, úúristen, ennyiből már fel is lehet építeni a házat, és erre még jönnek majd az éves díjak, a csereberék díjai, VIP kártyák, ne tudd meg, mennyire kreatívan tudnak pár száz eurós extrákat kínálni. A jutalék nyilván magas, ha Mergákra telik belőle, a stábot is fizetni kell, az én kedvezményemet is ki kellett csengetni a szállodának, persze lehet, hogy ők eleve örültek, hogy nem hétvégi napokon is tele vannak.

Hát ennyi volt, tényleg megérte tájékozódni, nincs is több kérdésem. Az jutott eszembe, amit Boriska néni - isten nyugosztalja - mondott anno egy mihaszna emberre, hogyaszongya "Akkor se kellene fiam, ha két fasza volna." És nem fogok ilyen konstrukcióban üdülni, az hétszentség, vadászkutya legyek, ha mégis.