Ezerrel lerontotta az ünnep hangulatomat az az előadói és szerkesztői érdektelenség, ami mindössze abban nyilvánult meg, hogy az egyébként agyonjátszott és átdolgozott Csendes éj dalocskát egy, a saját hangjába szerelmes énekesnőnk adta elő olyan lazasággal, hogy sehogy máshogy nem lehetett a szöveget érteni, mint azt a poszt címében leírtam. Elkapcsolásra ítéltem, de szó nélkül nem akartam hagyni. Általában is, de emiatt különösen nagy szeretettel gondolok most az énektanárnőmre, mert a szóvégek és a szóvégi mássalhangzók fontosságát anno a fejünkbe verte.