Na, ez akár egy szilveszteri posztnak is indulhatna. Az ok, ami a billentyűzet megragadását kiváltotta, kábé hasonló hatást váltott ki nálam, mintha a buliban letoltam volna vagy 10 sört. Huáááá...
Szabadság van, meg persze testvériség, hát akkor lazítsunk. Minden meg van engedve, még a videózás is, korszerű szóhasználattal dévédézés. És minden műfaj is meg van engedve, tripla-x - és itt nem a Xander Cage féle filmekre gondolok :) - persze csak gyerekfektetés után. Matiné időszakban hirtelen felindultságból a Transformers-2 korongja került a lejátszóba, épp csak annak emlékére, hogy az első rész, ha maradandót nem is alkotott, újszerű volt, nézhető volt.
Ez a második rész azonban hamar leverte a biztosítékot. Az agyam ott dobta le a szíjat, amikor a hajnali hűvösben, epikus háttérvilágítás mellett az egyik robotpofa dünnyögése közben a száját pára hagyta el. De hiszen ez egy vasdarab, bakker! Nem lélegzik, nem érez, nem nyög, nem fáj neki, nem izzad, franc se érti, hogy ha beszél, miért mozog a csáprágója. :/ A hiba talán bennem van... Először le kellett volna tolnom azt a 10 sört és csak utána nekikezdeni a filmnek, ha már azt az elemi hibát elkövettem, hogy célcsoportba nem tartozóan kíváncsi lettem a muvira.
Jobb, ha maradok az Üvegtigrisnél, a Gyalog galoppnál, Macskafogó (szigorúan az első rész), Ford Fairlane kalandjai, Macskajaj, Tron, Keresztapák. Ezek Hubertus nélkül is hatnak. A Transformers-2 meg elment világot látni. "Végül is én szabom a feltételeket."
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek