Nagyon kedvelem az egyik online ügynökség immár évek óta megjelenő kiadványát, a Digitális Média Tények Könyvét. A 2013-as kiadás most jött ki, pdf-ben is letölthető.
Azoknak is érdekes, akik nem hirdetnek, és nincs hirdetési felületük sem, épp csak "elszenvedik" az online hirdetéseket a tartalmak fogyasztása közben. Legalább látszik, miből (is) élnek meg a kiadók, a szolgáltatók.
Ma kint járt nálam egy telkós alvállalkozó, hogy ő bizony bejönne és létesítene nálam jó széles sávú elérést. Meg TV-t. Meg telefont. Mert megrendeltem. WTF?
Megnéztem a munkalapját és tényleg. Közben jól megnéztem magamnak a manust is, a szolgálati kocsiját, meg mindent. Minden stimmelni látszott, kivéve a megrendelő telefonszámát, meg a nevét. Ja, meg még az nem stimmelt, de az aztán nagyon, hogy nálam már majdnem tíz éve élnek a "létesítendő" szolgáltatások, ráadásul pont tőlük veszem.
Lesz egy kis beszédem holnap az ügyfélszolgálattal, elég gyanús a személyes adatok forrása, erre pedig érzékeny vagyok, mint a ló a sarkantyúra.
A Gmail levélszerkesztői felületén drag'n'drop-pal illesztettem egy csatolmányt, majd - látva azt, hogy rich text formátumú levelet képez a szerkesztő, és pont oda teszi a képet, ahonnan a kurzor elindult - kijelölve a "homokórát", azt kivágtam a clipboard-ba, és a homokórázás kellős közepette elvittem a kurzort levél végére, ott paste, miközben a Gmail folyamatosan töltötte felfelé az anyagot.
Ez azért szép.
Mindig meglep, ha egy nagy stábbal működő weboldal szövegezésében alapvető hibákat fedezek fel.
Nyelvünkben számos beszédes jelző és jelzős szerkezet származik a nép kreatív fiától. Legutóbb a teraszparaszt szón mosolyogtam egy fél napig, amiből ihletet merítve a címbeli szóalkotást van szerencsém a mai naptól a népszótárba illeszteni.
A szivarparaszt létező életforma, és ha jobban belegondolok, a szivarparasztok a terasztparasztok egy szűk, valódi részhalmazát alkotják. ESOMAR besorolásilag az A, de inkább A+ csoportban lelhetők fel, hiszen a pazarlásnak azt a szintjét, amit elkövetnek, igen mélyen a zsebbe nyúlva kell finanszírozni.
Mitől is szivarparaszt a szivarparaszt? Leginkább attól, hogy fogalma sincs a szivarozás kultúrájáról, nincs stílusa, a "nagy randi" előtt ad-hoc vásárol egy minél nagyobb, minél drágább szivart, mert azt ugye illik az elegáns vacsora után, az ugye stílusos és neki is kell ilyen, megvesz ugye mindent, még a térerőt is. A nagy szívásnak aztán az a vége, hogy a szivart szédülten, zöld fejjel hagyja abba még az első harmad végigszívása előtt, és persze akkurátusan elnyomja a csikket, amivel kivívja minden valódi szivarbarát szánakozását.
Önmagában nem is volna baj a fentiekkel, a szivarparaszt azonban nem áll itt meg. Balsikerű tapasztalását a világ talán legjobb szivarjával később úgy kommunikálja, mint a legrosszabb élményeinek egyikét, magasról letojva azt, hogy a fokozatosság elvére fittyet hányva ebben a műfajban nem lesz bajnok szempillantás alatt, ezáltal pedig hamis képet terjeszt évszázados, és merem állítani, kulináris tradícióról.
A szivarparaszt társasága rendkívül veszélyes, kerülendő.
(A kép természetesen csak illusztráció.)
Immár sok pénzbe lehet fogadni arra, hogy német házi döntőn vívják ki a Bajnokok Ligája címet, és persze hol máshol is, mint Londonban. Tegnap (kedden) ugye klasszul kiütötték a Barcelona-t, aki ki tudja, mikor kapott utoljára ekkora zakót, 4:0 ugye a végeredmény a Bayern München javára. Ma (szerdán) meg a Dortmund tette oda magát jelentősen, és telerakta a Real Madrid gólzsákját egy négyessel, adva nekik egy sóhajnyi vígasz, 4:1-es végeredménnyel. Most azonban csak az első meccsel akartam kicsit foglalkozni, és csak tangenciálisan...
A Barcelona sokpasszos, labdát a földön tartós taktikája éveken át bejött, pedig nagyon ki se kellett elemezni, a működését látta, aki nem vak. Mégsem követték a nagyok, másképp próbálták ezt a taktikát legyőzni. Az az emlék eredt meg bennem ennek kapcsán, amikor Árvay János kesergett, de nem ám magán, hanem mások értetlenkedésén, miszerint "Hiába mondtam el nekik, hogy hét fürtre korlátozzák a tőkét, meg hogy szedjenek le a levelekből a napsugár jobb érkezése végett, nem fogadták meg a jó tanácsot. Most meg jönnek a kérdésekkel, hogy 'De Janikám, neked már megint 3 fokkal több a cukrod, mint nekünk, mégis ezt hogy csináltad?', pedig elmondtam a titkot, csak nem hitték el, hogy a titok mindössze ennyi."
Szóval a Bayern megtörte zárat, de rendesen. Messi ki lett iktatva, mint a zárlatos áramkör a középfeszültségű hálózatból. Kellett már neki is egy nagy füles, mert a VB alatt/után kicsit sem érezte meg, hogy miben van a csapatjáték igazi nagyszerűsége. Kérem, ha elém rakják a labdát tálcán, nagyon jó szórással én is bevágom a hálóba, meg minden nem féllábú csatár is megteszi ezt. Ha azonban a társak el vannak foglalva a küzdelemmel, nem érkeznek ziccereket adni, ergo oda kell magát tenni az embernek. Egy mindenkiért.
Ki más is törhette volna meg a Barca sorozatát? Az angolok? De hiszen ők szívvel játszanak. A spanyolok? Ja, a Barca is kábé spanyol, de egyébként is ők, mármint a spanyolok úgy en bloc ész nélkül játszanak. A németek? Hát persze, hogy a németek. Ők ésszel tolják. Az edző azt mondta, emberek, a taktika az, hogy kiszeraméra, és mit csinálnak a játékosok? Végrehajtják! Nem kérdeznek, nem okoskodnak, végrehajtják precízen és pontosan az uccsó percig, mert ennek csak akkor van értelme. Láttuk már persze ezt a fegyelmezettséget EB-n, VB-n is, és most ez látszik a BL elődöntőkön is. Azért megjegyzendő, hogy ez a fajta mentalitás az angoloknál is elkezdett gyökereket verni. Az Arsenal-nal láttam sok ilyet, hogy nem adták fel a 90. percben sem, és számolatlanul jöttek le győztesen a pályán a 90. perc után megszerzett gólokkal.
Mert mik is az alap igazságok? Az a gól, amit a játékvezető megad. És a meccs nem 90 percig tart, hanem addig, amíg le nem fújják. Ergo addig küzdeni kell, fegyelmezetten, végrehajtva a tudós edző által megálmodott taktikát, harcolni minden egyes lasztiért. És hinni abban, hogy jó az, amit csinál az ember. Abból sosem lehet baj.
Nézegetem egy ideje a FB kommunikációt. Az jutott eszembe, hogy amikor az SMS őrület kezdődött, akkor csak ékezetek nélkül írtunk, aztán jöttek a rövidítések, de hellyel-közzel még megmaradt a helyesírás. Mára ennek is lőttek, értse meg mindenki, amit közölni akarunk, azt' jó idő van. "Meg basz az unalom", "mien", "bebuik", anyááám!
Ezt az oldalt egy hirdetés nyomán ma kaptam a képernyőmre. Hozzá nem tettem, el nem vettem belőle, egy árva adatvédelmi állásfoglalás, felhasználási feltétel nem sok, annyi nem látszik az oldalon. Pártszólamokra hajazó transzparenseket tervezek és kiteszem őket gerilla akcióban forgalmas helyekre.
1. Előre a mobilfelhasználók inkorrekt kiszolgálásáért!
2. Éljen és virágozzon az emeltdíjas SMS!
3. Éljen a csengőhang és a háttérkép megbonthatatlan barátsága!
4. 240%-kal a hároméves tervért!
Az eszem megáll. :(
*** UPDATE
Van olyan oldal, ahol látszik a felhasználási feltételekre mutató link. De megismétlem, itt, ahol a tényleges döntés a heti 3.000 Ft feletti értékű szolgáltatásra megtörténik, NINCS SEMMI kiegészítő infó.
Utolsó kommentek