Több féle módon működő online hirdetési modellel találkozik a bannervakságban még nem "szenvedő" olvasó úgy, hogy nem is tud arról, őt éppen melyik modellben támadja a hirdető.
Már a régi görögök is ismerték ugye a banner-megjelenéseknek azt a fajta elszámolását, amikor az online médium tulajdonosa megszámolta, vagy jobb esetben egy független bannerkiszolgálóval megszámoltatta, hány darabot is futtatott le a weboldala az adott kampányban az adott reklámcsíkból, aztán jött a bonyolult képlet:
Fizetendő = Letöltések száma * Egy letöltés ára
És a boldog, vagy kevésbé boldog megrendelő fizethetett.
Viszonylag sokat kellett várni, míg a weboldalak napi forgalma már elérte azt a mennyiséget, ami után egyes típusú oldalakat már csak bannertemetőknek hívtak, mivel olyan mérvű megjelenést kellett rajtuk vásárolni egy hatékony kampányért, ami indokolta a kampányt hordozó oldal fenti, nem épp hízelgő kategorizálását. És persze kreatív az online szakma, azonnal jött a megoldás a nem megjelenés, hanem a bannerre kattintás alapú elszámolással. A képlet sem bonyolult.
Fizetendő = Kattintások száma * Egy kattintás ára
Ezzel a megállapodással aztán a szegény médiatulajdonosnak nyomnia kellett a kampányt ezerrel, megjelenési korlát nélkül, míg az elvárt, vagy maximalizált átkattintás létre nem jött. Láttam olyan kampányt, amit ép ésszel fel sem foghattunk volna megjelenés alapon, a bannerek letöltésének száma megközelítette az 1.000.000.000 db-ot. Igen, nagyságrendben egy milliárd megjelenésről beszélünk... És szerintem nem ez volt a legnagyobb szám, amit reklámszerver pl. egy bannertemetőben valaha regisztrált.
Kilóg a lóláb a fenti modellből is, ismerjük ugye a hőskort, de még a vadgazdaság idejét is, utalnék mindjárt gyorsan az "átkattintási osztályok" áldásos munkájára. És a szakma ismét brillírozott: legyen a fizetési modell alapja a hirdető weboldalán mért valódi regisztráció, esetleg érvényes vásárlás darabszáma. Kinek hogy. Ismét nem bonyolult képlet következik.
Fizetendő = Regisztrációk száma * Egy regisztráció ára
Ez ugye lassan már a hülyének is megéri, hiszen a modellt elég nehéz meghekkelni. A regisztrációk díjára aztán a legelképesztőbb árazások jöttek. Ingyenes weboldalak regisztrációja olykor tíz Forintot sem ér, banki kampányoknál azonban akár 3.000 Ft (sőt több) is kapható egy új felhasználó megszerzéséért.
Ki járt rosszul? A dolgok jelen állása szerint az a meglátásom, hogy a média oldal szénája kicsit rosszabbul áll, mint állt korábban. Rafinált marketingesek által instruált kreatív tervezők ugyanis elkövethetnek olyan bannereket, amelyeken nem nagyon lesz sem kattintás, mert nem tetszik a megoldása. Nem lesz általa regisztráció, vásárlás meg ugye még inkább nem. A banner viszont fut csilliárd mennyiségben, mert az üzleti modell ezt diktálja a médiatulajdonos részére. Mi működik tehát ebben a felállásban remekül? A branding. A "rosszul" megtervezett bannerrel súlykolható a márkanév, az arculat, olcsóér', szinte kockázatoktól mentesen.
Csak az online médiával lehet ezt a packázást megcsinálni, bár a nyomtatott hirdetéseknél is látunk már jó ideje bevételmegosztási modellt, gondoljunk csak az emeltdíjas SMS-ek adott újságokra testreszabott verzióira. De itt még mindig el lehet hajtani a túlságosan rámenős ügyfelet, mivel egy lapnak mindig vannak határozottan kimutatható költségei, lásd papír, festék, nyomás, terjesztés, stb.
Szóval az a helyzet, hogy valami új képletet kell kitalálni. Gondolkodom még rajta. Valahogy így kezdődik majd.
Fizetendő = Alapdíj + Regisztrációk száma * Egy regisztráció ára
Az alapdíjat akár általános képlettel is meg lehet határozni, aminek bemenő paraméterei az adott oldal látogatóinak száma, az egy látogató által elkövetett oldalletöltések száma, esetleg még egy konstans az adott oldal minősítésére utalóan. Mégiscsak más szám jellemzi a Supergamez és a Napiszar látogatóit, jóllehet, a forgalmuk erősen összemérhető. (Klikk a képre és elemezd tovább, ha van kedved!)
Utolsó kommentek