Három történetet mesélek el. Mind ugyanarról a dologról szól.
Halász Judit
Ez egy tévéfelvétel volt jó pár évvel ezelőtt, élő zenészekkel, gyerekekkel a nézőtéren, mint általában mindig. Halász Judit nem volt a legjobb formájában, fáradt, vagy beteg, nem tudni, de nem nagyon mentek a magas hangok. A koncert valahogy eltelt, és jött volna a kínos pillanat, valószínűleg félre sikeredett volna a refrénben a sor: "Remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek." De nem. Van ugyanis egy énekes a háttérben, mondjuk őt inkább vokalistának, aki ebben az egy sorban - ahogy egy énektanárom anno mondta - "befújta" a magas szólamot, az énekesnő a rivaldafényben pedig "csak" a kísérő szólamot hozta. Persze hogy megbeszélték, és sokaknak fel sem tűnt, de a lényeg nyilván nem itt volt.
(A videó csak a dalt illusztrálja, a felvételt sajnos nem találtam meg. Nem, ez nem a Csiribiri 2009 koncertfilm. És igen, ebben is benne van a hivatkozott szám, 05:25-től.)
Roby Lakatos
Világhírű hegedűsünk péntek este adott koncertet a MÜPA-ban. Ott történt az eset. Illetve ahogy majd látjuk, ott is. Jó jazz szokás szerint mentek a szólók, zongora, cimbalom, gitár... Játszik azonban a zenekarban egy másodhegedűs is - Bóni László - aki standard pont az együttesben, talán tíztől is több éve muzsikál együtt a bandával. És csodák csodája, ő is szólózott, Roby ez idő tájt pedig kiment a színpad jobb oldalára, és pengette a hegedűjét, úgymond kíséretképpen.
(A Youtube illusztrációban ezt a momentumot 05:30-nál át lehet élni.)
Mérnök úr
Ismerek egy embert. Elcsépelt kifejezéssel élve amolyan rendszergazda forma. Ezt azért úgy húznám alá, hogy az epigramma is vers, meg az eposz is, árnyalatnyi különbség azért van a kettő közt. Nos, az elmúlt pár évben láttam munka közben néhány mesébe illő húzását, sorolom a kedvenc, webes összefüggésű sztorijaimat.
Adott volt egy működő rendszer, elavult hardver parkon. A szerverek cseréjéhez a mérnök úr felépített egy három node-os, Debian-on futó rendszert a tűzfaltól elkezdve a DB szerverig, nullából indulva. Ezt szó szerint kell érteni: formázatlan diszkről indult a telepítés, ami aztán egy automatikus csomagfrissítéssel megspékelt, lokál hálózatot vivő, szigorú tűzfalszabályokkal védett rendszerben állapodott meg, DNS és - de erre mondjuk nem esküszöm meg - proxy beállításával együtt. A teljes telepítési idő azonban csak alig 4 (!!) óráig tartott. Jóval később láttam ennek a rendszernek az uptime értékeit, akkor már egy év felett jártak, stabil üzemben, egyre csak növekvő számokkal. Már ez a teljesítmény is elég lenne az első slusszpoénhoz, de az még csak most következik. A tűzfalszabályok véglegesítésekor egy kis naplóelemzésre is sor került, melyből kiviláglott, hogy egy, az adott subnet-ben lévő gépet éppen DDOS-olnak. Rövid jelzés ment az ISP ügyeletes üzemeltetőjének, hogy "szerintünk" most éppen milyen esemény zajlik, hátha a menedzsment rendszer még nem észleli a zrít. Észlelte, később, de köszönték az infót.
Egy másik esetnél az ügyfél jelzésére új gépekkel kellett volna bővíteni a meglévő szerverparkot. Ez egy más üzemeltetésből örökölt architektúra volt, szép teljesítményt szolgált ki, és első körben még hihetőnek is tűnt, hogy tovább kell majd osztani a terhelést, amihez viszont napokon belül le kellett volna adni a beruházási igényt. Legalábbis ezt jelezte az átadó üzemeltető. Kicsit szétnézve a gépparkon futó alkalmazások szervezésénél, kiderült, hogy be lehet még állítani pár paramétert úgy, hogy a meglévő szerverek nem csak levegőt kapnak, hanem az eszközparkból két node-ot ki is lehet iktatni, hadd szolgáljanak tovább máshol, pl. az ügyfél office környezetében. Ezzel a húzással lecsitult a menedzsment rendszer, mindenhol csökkent a load, gyorsultak az alkalmazások. És nem utolsó sorban ugye megmaradt az ügyfél pénze. Azóta pedig az látszik, hogy az ügyfél hosszú távra megmaradt, feltétlen bizalommal viseltetve a mérnök úr és döntései felé.
A kedvencem azonban csak most következik. Egy hibafeltárási esetben vagyunk, bonyolult rendszernél, gigászi szerverpark kiszolgálásában. A bejelentések száma egyre csak emelkedik, minden létező üzemeltetési pont (automata, és emberi is) egyaránt azt jelzi, hogy a mérnök úr érdekkörében lévő rendszerekben van a hiba. A válasz a legelső bejelentéstől elkezdve konzekvens "nem" volt, de senki ember fia nem hitte el, hivatkozva az állítólag hibamentes kapcsolódó rendszerekre. A dolog odáig fajult, hogy a mérnök úr engedélyt kért a nem általa létrehozott, rendszerek áttekintésére. Csak a biztonság kedvéért. Négy mérnöknapba került, mire sikerült megfogni a hibát egy elég széles klaszter egyik rosszul beállított csomópontjában. Egyet és csak egyet tippelhettek, hogy ez a pont érdekkörön belül, vagy kívül volt. A klaszter gazdája ezután kifejezte szakmai elismerését a mérnök úrnak, mellőzve persze az elnézés kérését, amit hősünk csak szerény félmosollyal nyugtázott. Elég volt neki, hogy tudják, hogy tudja. És nyilván az egészben az a legszebb, hogy azt is tudják, hogy tudja, hogy tudják, hogy tudja. Aki pedig ezt nem tudta megfejteni, az nézzen több Macskafogót. :) (09:10-nél)
A fentiekből két esetnél ott voltam, láttam a szememmel, a harmadikat maga az ügyfél mesélte el nekem. A kollégáim azonban csak azért ismerik ezeket a történeteket, mert én nem bírtam őket magamban tartani. A mérnök úr ugyanis soha, egyik sztorival sem dicsekedett.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek