A Tiszánál jártam. Az útnak egyszer csak vége szakadt, komppal lehetett tovább menni. Meglepetés volt, nem így terveztem, de ha már ide jutottam, átkompoltam. Este 6 óra körül lehetett az idő, voltunk vagy hárman behajózás után, a két kompossal együtt. Beszédbe elegyedtem velük.
- Jó napot kívánok. Nem zavarja, ha menet közben kérdezek vagy kettő?
- Jó napot. Csak tessék.
- Meddig jár a komp?
- 6-ig.
- Akkor épp elértem az utolsót. Ha valaki lemarad, és elkezd integetni, mit csinálnak?
- Hát visszajövünk érte és átvisszük.
- 6 után is?
- Hát ha akkor jön és meglátjuk, akkor is.
- És meddig lesz üzem a télen?
- November 30-ig.
- És ha jó idő lesz utána, akkor nem működnek?
- Ha jön valaki, átvisszük. Ha meg zajlik, akkor leállunk. Amíg jó idő van, nem tesszük el télire.
Ezt kockául úgy hívják: service on demand.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek