Éjszakai őrség

Nos, megérkezett a minap a parlament elé a vonatkozó T/9024. számú törvényjavaslat. Elolvastuk ezt, a kapcsolódó bizottsági ajánlásokat (1, 2, 3) és a módosító indítványokat (4, 5). Aztán elolvastuk a parlamenti vitáról szóló jegyzőkönyvet, és lett egy pár megjegyzésünk az előterjesztéshez.

Az előterjesztői és kormányoldalról jövő támogatói véleményekkel hadd ne foglalkozzunk, pont a bekövetkezendő sarkos kritikánk miatt. Meglepődtünk azonban Nyitrai Zsoltnak a vitában megfogalmazott visszafogott véleményén. Persze lehet, hogy csak politikusi mivolta akadályozta meg abban, hogy direktben feltegye a kérdést: Mi ez az ordas nagy baromság már megint? Mi azonban nem vagyunk politikusok, ígyhát szabad elragadtatnunk magunkat. Főleg, ha tényleg ordas nagy baromságról van szó.

Kezdjük a legelejéről, kábé ilyen sorrendben: Ügyfélkapu, Abevjava, Értesítési tárhely, Hivatali kapu, és süllyedjünk bele a mocsárba, egyre mélyebben. Csak-csak megindokolja az elektronikus kormányzat évről-évre, hogy az Ügyfélkapu biztonságos, meg korszerű, egy ideje azonban a szakemberek még a laikusok számára is nyilvánvalóvá tették, hogy nem az. A legutóbbi emberi mulasztásokkal magyarázott fiaskókkal most ne is foglalkozzunk. Következhet a még senki kompetens igénybevevő által normálisan működni nem látott általános nyomtatványkitöltő programmal, amire támaszkodik az elektronikus adóbevallás, és nagyon úgy tűnik, hogy ezentúl minden, elektronikus kommunikációban használt dokumentumot erre a koncepcióra akarnak ráhúzni. A sehová be nem kategorizálható ideiglenes és tartós értesítési tárhelyek a hivatali kapuval holtversenyben zárják azt a sort, amit úgy is nevezhetnénk, elektronikus spanyolviasz. Bárki legyen is az az ember, vagy az a szakértői gárda, akik életben tartják ezt a "fejlesztési" vonalat, nagyon erős lobby-tevékenységnek nem állnak ellen, mert ennyire szembe menni a korral, a technológia mai lehetőségeivel, az vagy akkora művészet, amit nem láttunk Picasso óta, vagy olyan horderejű ostobaság, ami indián módra tisztelendő.

A fenti kiborulásunknak oka utolsó cseppként az elektronikus tértivevény elképesztő szakmai melléfogással megalkotott víziója. Kérem szépen, üljünk már le egy asztal mellé, és beszéljük meg ezeket a dolgokat. A söröket, meg a pereceket én állom. (Jó kör lesz, mert egyedül leszek.) Az elektronikus tértivevény fogalma messze nem ismeretlen. A hagyományosnak mondott e-mail forgalomban használatos is, bár megoszlanak a vélemények a felhasználásának jogosságáról. A szoftvergyártók a mai napig sem alkalmazzák a tértivevénnyel érkezett levelekre a válaszok automatikus megadását, talán rémlik Outlook felhasználóknak, hogy visszaigazolás kérésekor a rendszer riasztja a felhasználót. Ebbe azonban ne menjünk bele részletesebben, mert hivatalos okiratoknál ezt a kötelező elemet tudomásul lehet és kell venni. Az Outlook példa csak azt volt hivatott emlékeztetni, hogy létező és nagyon is élő megoldásról beszélünk.

Áttekintettük néhány ingyenes email szolgáltatót, alkalmazzák-e a visszaigazolás kérésének lehetőségét levélíráskor. Itthon inkább igen, külföldön inkább nem, lásd alább.

Nem véletlenül hoztuk fel az email párhuzamot. Igazából érthetetlen, hogy miért nem ezt a fajta, internetes ősidők óta létező technikát alkalmazza az elektronikus kormányzat akár az adóbevallásra, akár ennek vagy bármimásnak a visszaigazolására, illetve a hivatalból történő elektronikus irat kézbesítésére. Ha más miatt nem is, épp csak azért, mert a visszaigazolás ebben a környezetben eléggé egzakt módon már definiált.

Kétféle visszajelzés is létezik, az ú.n. Delivery és Disposition státuszok. Nagyon tömören fogalmazva az előbbi a levél célhoz érkezéséről, míg az utóbbi az elolvasásáról ad infót. Használatukat az RFC 3461, RFC 3462, RFC 3463, RFC 3464 illetve az RFC 3798 szabványok írják le.

Mindennek használatához, tisztelt törvényalkotó - majdnem azt mondtam, kollégák - urak, egy dolog van csak, amit építeni szükséges: egy olyan garantáltan működő email rendszer, amit alanyi jogon minden állampolgár használhat, és a felhasználók - akik ugyebár hivatalok, és a ma még horribile dictu piaci felhasználók is lehetnek - életük vagy működésük végéig használhatnak. Ezt kell szépen beszabályozni, hogy a fiókok hozzáférése hogy történjen meg, a tartalmát örökíthetően vagy jogutódlással át lehet-e adni, és így tovább.

El kell varrni még egy szálat, ez pedig az állami és piaci email rendszerek kapcsolata. Éspedig az látszik működőképesnek, hogy ne legyen kapcsolatuk. Ne legyen, mert ezzel egy sereg szoftverfejlesztési-, üzemeltetési-, és licenszköltséget meg lehet spórolni, úgymint spam- és vírusvédelem és még sorolhatnánk. Egy embernek egész életében nincs olyan mennyiségű hivatalos okirata, hogy ne lehetne ezt tízmilliós felhasználói nagyságrendben tárolni, a piaci forgalom kizárásával tehát óriási mennyiségű tárhely is megspórolható. Az állampolgár meg tudomásul fogja venni, hogy ez a rendszer nem az, ahol vicces leveleket küldözgethetnek egymásnak, ahogy a mai Központi Rendszerben lévő"tárhelyük" sem fogad be privát anyagokat.

Hát ennyi volna. Mondjuk projektötletnek az Ügyfélkapu 3 projekthez. Addig azonban legalább azt a hibát tessenek orvosolni, hogy a meglévő email címünket meg lehessen változtatni, mert ma csak szomorú hibaüzenettel találkozunk, ha ezt a funkciót szeretnénk használni, az alábbiak szerint.

Ezt az XR-es e-mail címet, illetve a Miniszterelnöki Hivatal Infokommunikációs és E-közigazgatási Szakállamtitkárság aláírású e-mail feladási címeként szereplő kr@kr.gov.hu címet szintén ne elemezzük. A kommunikáció az elektronikus kormányzat egyik leggyengébb oldala.

*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.