A végkövetkeztetésig hosszú úton jutunk el. A Big Brother vonatkozású utalások majd csak az utolsó bekezdésben jönnek, így azok az olvasók, akik nem érdeklődnek a digitális infrastruktúra-fejlesztéssel kapcsolatos részletekről, nyugodtan (de tényleg) legörgethetnek a poszt aljára, nincs harag. :)

Szóval Nemzeti Digitális Közmű, NDK lesz nálunk. Ez pedig - azt mondják - kell nekünk. Az elképzelést még 2009. január 26-án jelentette be Baja Ferenc, informatikáért felelős kormánybiztos egy budapesti konferencián. Éspedig azért kell nekünk az NDK, mert a piac az elégséges szélessávú lefedettséget jól nem alakította ki eddig, és a kormánynak nyilván oda kell hatni. A bejelentést Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint társadalmi vitaindítónak szánják.

A kábeles szövetségek joggal aggódnak, hiszen ők belülről látják az infrastruktúrális adottságokat. Véleményük szerint az infrastruktúrának nincs akkora gátló szerepe, mint azt az e-kormányzat állítja, a lakosság 98%-a hozzáférhetne a szolgáltatáshoz, ha akarna. Mi ehhez csak annyit fűzünk hozzá: az akarat kevés, a családoknak ezt finanszírozni is tudni kell. Sok helyen azonban nemhogy 10ezer, még 5ezer, de 2ezer Forint is annyi pénz, amit nem tudnak nélkülözni, és ez csak a hozzáférés díja lenne. E mellé még a számítógép, plusz az áram költsége is jelentős. Biztosan ez hiányzik a mélyszegénységben élőknek?

Az elektronikus "közmű" evolúciója

A Google, mint tudjuk jóbarát, szétnéztünk tehát közmű ügyben különböző kulcsszavakkal (1, 2, 3, 4, 5). Meglepő módon rengeteg információt találtunk piaci és kormányzati honlapokon is.

A "közmű" szerintünk nem szokványosnak mondott szóösszetételekben való használata egyáltalán nem újkeletű. A szó legelső, e-kormányzati szövegkörnyezetben található előbukkanásait egy 2003. decemberi, majd egy 2004. márciusi prezentációban találtuk meg, mindkettőt a Logister Kft. jegyzi. Itt még "Dokumentum Művek, mint közmű" a megfogalmazás. A hangsúlyt a prezentációban arra helyezik a szerzők, hogy a szolgáltatás közműszerűen nem vizet, vagy energiát, hanem elektronikus dokumentumokat szállít.

Az ábrák még a szakembereknek is sok fejtörést okoznának, segítségünkre siet azonban a jó magyar prezentációs gyakorlat. A megtalált előadásokat, dokumentumokat kevés kreatív elemmel, ám annál több szöveggel hozták létre, általuk rengeteg információval lettünk gazdagabbak.

Az e-kormányzat 2004-es előadásaitól kezdve a "Dokumentum Művek" megnevezés kikopik, és helyét a profán "közmű" veszi át, mindenféle változatos előtaggal. Az e-kormányzat tehát ráharap és magáévá teszi a tanácsadói ötletet, szép lassan el is kezdi továbbgondolni azt.

2004 - eKormányzati Közmű

Egy Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központ (MeH EKK) prezentációban a következőt találjuk.

Olyan „logikai” szerkezet megteremtése a célunk, amelyen keresztül fokozatosan megvalósulhat egy egységes kormányzati kommunikációs felület

• a hivatal-ügyfél kapcsolatában,

• a hivatalokon belül,

• a hivatalok között

egyaránt.

Kiemeltünk a prezentációból egy magyarázó ábrát.

2004-ben az E-Magyarország, e-kormányzat konferencián "A kormányzati közmű kiépítéséről, lefektetéséről is érvelt Baja Ferenc (akkor éppen politikai államtitkár) "kétfunkciós előadásában", a Piac és Profit be is számolt róla.

2005 - Az útkeresés éve

Ebben az évben az e-kormányzat rövid idő alatt a legtöbb féle elnevezést használta.

Az Első Magyar Mobil Közigazgatási Tudományos Konferencián "Kormányzati Informatikai Közmű", amely a Központi Rendszer a motorja. (A Központi Rendszer alatt itt az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat, a Kormányzati Portál, a Kormányzati Ügyféltájékoztató Központ és az Ügyfélkapu értendő.)

Ebben az évben elindult az Ügyfélkapu is (akkor persze még nem tudtuk, hogy ez az Ügyfélkapu-1 lesz, meg hogy békaemberekkel fogunk találkozni). A közmű-elképzelés az Ügyfélkaput azonnal annektálja is. Találtunk egy olyan prezentációt, ahol egy feltehetően bajaferenci gyöngyszem "A Kormányzati Portál az e-Kormányzati Közmű kapuja, egy új szintézis megteremtője"-ként találja megnevezni a koncepciót.

2005-ben az első komoly koncepciómódosítást is észrevehetjük, az azonosítási funkción túl (ami az Ügyfélkapu hozadéka) megjelenik a hátsó oldal is, azaz nem csak a Kormányzati Portált látjuk szolgáltatóként, hanem egyéb intézmények is "rálógnak" a rendszerre.

Aztán nincs érdemi koncepció modosulás, nyugodt, dolgos évek következnek, elindul az elektronikus adóbevallás, és valószínűleg csak 2008-ban robban be a kreatív ötlet: ez az egész, amiről eddig beszéltünk, csak egy apró eleme a közműnek, ugyanis az igazi fejlesztés az lesz, ha Nemzeti Digitális Közmű építtetik, és üvegszál húzatik Bázakerettyére is, aminek visszafogottan és persze csak elvi álláspontilag az ellenzék is örül. Főleg, ha áram is lesz, ami meghajtja az üvegszálból olvasó eszközöket.

Nemzeti gerincek

A Baja-közmű utópia bejelentései nagyon szegényesek azokra az információkra nézve, amelyek bemutatnák, milyen nagyformátumú gerinchálózatok vannak ma üzemben a piaci szolgáltatók hálózatain kívül. Abba most ne merüljünk bele, hogy a fizikai megoldások speciális volta miatt milyen átfedések vannak a kormányzati- és akadémiai gerincek illetve a Magyar Telekom és egyéb szolgáltatók vonalai közt, elvben ugye zárt hálózatokról kellene beszélnünk. Az EKG esetében feltétlenül. Szintén nem térnénk ki - pedig érdemes volna - a kábeltévé hálózatokra, amelyekről meglepő fejlettségi állapotok derülnének ki.

Vessünk ehelyett egy gyors pillantást a NIIF (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet) hálózatára, hogy nézett ki 2004-ben és 2008-ban. Látszik, hogy nem ültek a babérjaikon, volt fejlesztés, mértékének megítélését azonban mélyebb hálózati, vagy inkább távközlési tapasztalattal bíró szakemberre bíznánk.

NIIF - 2004

NIIF - 2008

EKG - 2006

Az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat, úgyis, mint a Központi Rendszer egyik alappilére, bekebelezni készül az eddigi gerinceket. Jelentős infrastruktúráról van szó, 2008 végére 1050 bekapcsolt telephely létezik, a csatlakozott végpontok száma "szinte minden állami intézmény", ami legalább 100ezres nagyságrendet jelent.

A kép sajnos csak 2006-ból való, frissebb infót nem leltünk, ezt is az NBH nyilvános évkönyvéből ollóztuk ki, ahová a Google képkeresővel találtunk be.

Közháló

A fentiek mellett korántsem lehet a "futottak még"  kategóriába sorolni a Közhálót, a 2100 végpontos Köznet alhálóval, az 5300 végpontos Sulinet alhálóval és a kialakítás alatt lévő egészségügyi alhálóval, melynek végpontjainak számáról jelenleg nem találtunk elérhető infót. És ott vannak még az elviekben működő eMagyarország pontok is, szám szerint 1208-an.

Szóval az a meglátásunk, hogy lefedettség kormányzati szinten is van, a szolgáltatók szerint piaci szinten is van, szervezni mindenképpen lehet, de építeni talán mégsem kellene 100 Mrd Forintos nagyságrendben. Főleg nem úgy, hogy az állam lesz a jó gazda, merthogy ugye minden privatizációs mutatvány indoka az, hogy ő igencsak nem jó gazda.

Milliárdos pojektek

Minden egyéb komment nélkül összeszedtünk pár nagy, a "közmű" útját egyengető e-kormányzati projektet, mindezt természetesen a teljesség igénye nélkül. Az összegek milliárd Forintban.

A linkek nem a beszállítók/szolgáltatók honlapjára, hanem a háttéranyagokra mutatnak. A 2006-os projektről a pénzügyminiszter 8 Mrd Forintos értéket nyilatkozott, de ebben valószínűleg az APEH részéről végrehajtott fejlesztések is benne vannak.

Óvakodjunk a görögöktől, akik ajándékot hoznak

Azt mondja egy angol parlamenti bizottság, hogy lassan Orwell-i szintre lép az állam, annyi adatot gyűjt a polgárairól. A mi ombudsmanunk is mondogatja már egy ideje, hogy hohó, tessenek jobban figyelni a privát szférára, de ennyi erővel akár a pusztába is kiáltozhatna.

A bajaferenci elképzelés szerint olyan szintű koncentrációt fognak végrehajtani, melyen keresztül a kormány nemhogy beteszi a privát szférába a lábát, hanem ajtóstul rúgja azt be, betelepszik és hosszú időre ott is marad. Azt pedig ne gondolja senki, hogy a tervezett üvegszálas kábeleken csak az internetet fogják elvinni a háztartásokba. Az üvegszál elbírja a televíziót, sőt, mindjárt hozhatja a digitális adásokat is, jöhet rajta még rádió, persze telefon és fax is, és ezek mindazzal a "hozzáadott értékkel", hogy aki szállítja a biteket, pontosan tudja, mit, kinek és hová szállít. Rutinmunka lesz statisztikát kérni arról, hányan néznek Napkeltét vagy HírTV-t, kik hallgatják a digitális Kossuth Rádiót és kik a Slágert, kit, mikor és milyen tartalommal hívunk fel telefonon, vica versa.

Én is így raknám le az alapokat, ha a Nagy Testvér szerepére készülnék.