Éjszakai őrség

Úthengerként megy előre az e-kormányzati marketing a Digitális Közmű érdekében. Tavaly év vége óta más sem folyik a csapból, csak az, hogy kell, meg felzárkóztat, meg EU forrásból... Mára már ott tartuk, hogy az Internethajót nyugodtan hívhatnák Nemzeti Digitális Közműhajónak is, lásd még a Soproni Liga elnevezésének miértjét.

Társadalmi vitaindítónak szánta Baja Ferenc a szegedi Networkshop konferencián (április 15-én) megtartott előadását. Ebben egy nagyon gyenge lábakon álló "bizonyítást adott"arra nézve, hogy a Digitális Közmű márpedig kell. Idézzük a levezetést, előtte mutatjuk a kapcsolódó prezentációs oldalt, kattintva nagyobb méretben jön.

"Mi a tapasztalat arra vonatkozóan, hogyha az államok beavatkoznak vagy a közösségek beavatkoznak ilyen típusú szélessávú fejlesztésekbe, annak mi a következményei? Ennek károsak vagy hasznosak a következményei? Piacrombolóak vagy éppenséggel piactámogató eredmények születnek?

Ha megnézzük azt, hogy kik csináltak állami támogatott szélessávú elérési hálózatot, akkor látjuk, hogy az államok katalizátor szerepben kiemelten pozitív szereplői a szélessávú infrastruktúra létrehozásának. Dél-Korea, Szingapúr, Dánia, Kanada, Svédország az öt legkiemelkedőbb szélessávú elterjesztésű ország lényegében mindegyike állami szerepvállalással bővítette a kínálatot, ami azt jelenti tehát, hogy a szélessáv elterjesztése - szerintem, az én megítélésem szerint - minden állam modernizációs kötelezettsége, ilyen típusú kötelezettség tehát nem káros, hanem igenis előrevivő, igenis az országok versenyhelyzetét javítja."

Érted, ugye? Mert én nem. Attól ugyan nem lesz versenyhelyzet-javulás, hogy az üvegszál elmegy István bácsihoz, egyébként meg el se megy, de erről majd később. Egyszerű dologgal tudjuk ezt a tételt igazolni. Az áram - mint hagyományos közmű - elmegy István bácsihoz, mégsem teremt versenyhelyzetet, mert nincs a szegény embernek se faesztergája, se egyéb eszköze, hogy használja a közművet és értéket teremtve belőle lássa is annak hasznát. Tehát erősen kellene azon gondolkodni, és leginkább ezen, milyen munkát fog teremteni a világháló, ahhoz milyen eszközökre lesz szükség, azt ki fogja finanszírozni.

Ha már finanszírozás... Elhangzott, hogy a beruházás állami kezdeményezéssel indul el, de nem a magyar adófizetők pénzéből fogják építeni. Később ez a mondat kicsit ki lett könnyítve azzal, hogy "jelentős állami forrásokat nem vesz igénybe". A Közmű árát egyre vadabb számokkal becsülik az e-kormányzati vezetők, lásd erről egy korábi írásunkat. Azt régóta tudjuk, hogy az Unió nemhogy nem finanszíroz előre, hanem nem finanszíroz 100%-ban, tehát valakinek oda kell majd állnia a kasszához, és nagyon is sok pénzt kell fizetnie. De kinek? Egy biztos, az internetszolgáltatóknak bele kell nyúlniuk a zsebükbe, hiszen a Digitális Közmű nem fogja elérni közvetlenül a fogyasztót, "megáll a nagykereskedelem szintjén", hiszen "1.000 módon el lehet vinni a végpontokat a fogyasztókhoz". Aha. Ma konkrétan azért nincs elégséges lefedettség, mert épp az utolsó 6-7-8 km-re nem viszik el a szolgáltatók a vonalakat, ergo ezt a békát mégiscsak velük akarja az állam lenyeletni. A konferencia nyitóelőadásában az is elhangzott, hogy a Közmű akár piacot is teremt, egy gyors példának meg is említették a Microsoftot, becsülnek nekik másfélszeres, de inkább kétszeres piacnövekedést. Hát akkor nyúljanak a tarsolyba Rendmondban. Hm?

A Digitális Közművel szimmetrikus elérést kívánnak elérni. Akkor azok, akik most rendelkeznek szélessávú letöltési lehetőséggel, diszkriminálva lesznek és marad náluk az ADSL (kábel, egyéb) asszimetrikus hozzáférés? Egyébként éppen maradhatna is, mert szinte látom, ahogy az üvegszálas végpontokon hirtelen kinő a webhárom tartalom, kicsiny szemantikus falum, streaming disznótor, HMCS-k (helyi menő csávók) online adásai. Na, oda kell majd a combos upstream. Mi meg itt a városban továbbra is csak nézni és nem csinálni fogjuk a tartalmat.