Letudtuk a népszámlálást, úgy kábé tíz évre. Érte sok kritika az adatkezelést - főleg az anonimitás érezhető hiányának kapcsán - amit az Adatvédelmi Biztos langyos nyilatkozata sem nagyon tudott eloszlatni. A kérdőívek technikai szerkesztése sem sikeredett tökéletesre, nem beszélve a tartalmi anomáliákról.
Az elektronikus kitöltést most nem szemlézzük olyan szempontból, hogy mennyire volt akadálymentes, inkább más, fontos aspektust emelnénk ki.
Elektronikus űrlapok
Miért olyan nagy dolog az elektronikus űrlapok kérdése? Hiszen a webes technika már régen biztosítani tudja az adatok biztonságos bevitelét nagy mennyiségben, fontos és főleg személyes adatokat tartalmazó adatok esetében is. Akkor melyik részletben lakik az ördög?
Nos, a történet nem a népszámlálási kérdőívekkel kezdődik. Az elektronikus adóbevallás tervezése idején egy erős lobby kitalálta, hogy központilag menedzselhető űrlapkitöltő alkalmazást kell készíteni, melynek paraméterei az űrlapok, a kitöltő szoftver pedig ettől független alkalmazás, ergo az űrlap maga hordozza egyrészt ugye a megjelenését, másrészt a magát ellenőrizni hivatott logikát is. Így aztán ha valami nem stimmel a több tucatnyi űrlap közül, elég csak az adott anomáliát elhárítani, lecsökkentve ezzel a központ terheltségét, aminek ugye le kell majd forgalmaznia a javítási csomagokat.
A nyerő koncepciót megfejelték azzal, hogy az űrlapokat nem egyedileg állították elő - már ami a szónak legszorosabb értelmét illeti - hanem készült hozzá egy elektronikus űrlaptervező alkalmazás, amivel az űrlap kinézetét és annak ellenőrző logikáját is le lehetett gyártani. A kitöltő szoftver pedig megette az új űrlapokat, aláírta, titkosította, feladta az Ügyfélkapun, újabban pedig már direktben is beforgalmazza az APEH/NAV rendszerébe.
Az elektronikus adatszolgáltatásnak e formája már a tervezés idején elavult volt. A webes technikának pont azt a részét felejtették el a nagyeszű döntéshozók kihasználni, ami mellőzte volna a szoftverek letöltését több százezer példányban. A vékony klienses technológiát (böngészős felhasználás) pedig ismerjük régen, elég ha csak az elektronikus levelezésre gondolunk, ezt megoldhatjuk ugye weben is és Outlook-kal is. Ez utóbbinak tudjuk a hátrányait, saját gép kell hozzá, bárhonnan nem elérhető, és még sorolhatnám.
Nos, 2011-et írunk, és az adó- és járulékbevallási, sőt, néhány speciális egyéb adatszolgáltatási kötelezettségnek is még mindig ez az elavult technológia ad támogatást. Ennek ismeretében volt üdítő látni a népszámlálás elektronikus hátterének új stílusú és új technológiát alkalmazó megoldását. Látszik, hogy ennek középpontjában is valamilyen komolyabb tervező rendszer áll, de hogy ez mennyire szofisztikált, arról nyilván - sajnos - csak kevesen tudnak. A létrehozott űrlapokban gyermekbetegségek, technikai hibák felhasználói oldalon nem látszanak, a tapasztalt tartalmi és logikai anomáliák emberi mulasztásra vezethetők vissza. Megérne egy misét ennek a rendszernek a bemutatása, akár csak szűk, szakmai körnek, de egy eGov konferencián is érdekes beszámoló lehetne, mondjuk széljegyzetként a népszámlálás tapasztalatairól szóló előadásban.
Csodálkoznék, ha egyre több állami adatszolgáltatáshoz nem ez az új típusú háttér adna gerincet.
Végtelen szerelemmel
Az eNépszámlálás egy kedves intermezzoja volt a rendszer súgójában elhelyezett szerelmi vallomás (klikk ide a cikkekért).
<div style="color: #ffffff; background-color: #ffffff;">Végtelen szerelemmel Audrey-nak :) (és a családomnak)</div>
Első körben volt egy kisebb (nagyobb?) izgalom a kérdés körül, a témára rárepült a teljes bulvár média is, majd kisvártatva jött a józan reakció, miszerint az üdvözlet senkit nem zavar, ott marad, ahol van. Kár, hogy a végén mégsem maradt ott, de erről írjanak posztot a konteósok.
Kommunikáció
Azt végképp nem lehet mondani, hogy mérsékelt volt az érdeklődés az elektronikus kitöltésre, de az sem jelenthető ki, hogy az üzemeltetőknek kézzel-lábbal kellett volna tartaniuk a rendszert a nagy terhelés miatt.
Az azonban bizonyos, hogy a kitöltési arányt jobban el lehetett volna tolni elektronikus irányba. El tudtam volna képzelni pár célcsoport megszólítását, miszerint aki elektronikusan adja le a kérdőívet, annak kifizetik a devizahitelét, vagy kap ajándékba egy családi autót, vagy mittudomén. Az ajándék célba érkezését az anonimitás miatt persze meg kellett volna oldani, de aki részt akar venni a sorsolásban, az akár meg is adta volna hivatalosan a nevét, elérhetőségét.
Az ajándéksorsolással, és itt mondjuk ki, minimális vagánysággal, esetleg egy kis Szerencsejáték Zrt., mint a kérdésben jelentős tapasztalatokkal rendelkező állami közreműködő részvételével egy pár furik pénzt még meg lehetett volna spórolni. Ezáltal ráadásul hamarabb hozzájuthattunk volna az első nyers adatokhoz is. Ám ha ezt az utat végképp nem lehetett járni, a népszámlálás elektronikus útjára felhívó szerény kampányban legalább annak az egymillió Ügyfélkapu felhasználóinak kiküldhettek volna egy körlevelet.
*A bejegyzés korábban megjelent a Kockablog-ban.
Utolsó kommentek